Megöltem végre rút emlékeim
Dátum: 2014. december 05. 18:02Műfaj: VersCimkék: vers, emlék |  |
Nézd csak, tova tűntek az árnyak a régi időkből!
Végleg elillant már undorító, csúfos keselyűnk.
Tollait fújja a szél szanaszét, nagy hegyeken túl,
vészjósló hangját elnyomja ma már angyali ének.
Véres csőréből hullottak a tépett hús cafatok.
Nem könyörült szeretőn, gyermeken, árván, öregen,
kéjesen ott körözött, hol kínok uraltak lelket.
Őrjöngve csapott le a csókra, a szép szerelemre.
Meghalt már! Sose éltetem többé hűs patak nedvén,
Frissen sült kenyerem morzsáit elébe se hintem.
Foszlott fészkére az ágat már nem tőlem orozza.
Nézd csak, tova tűntek az árnyak a régi időkből!
Végleg elillant már undorító, csúfos keselyűnk.
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
