Minden éjjel
Dátum: 2013. február 05. 13:51Műfaj: VersCimkék: vers, szerelmes |  |
Este van, s elindulok a lépcsőn halkan,
Számolom a fokokat magamban,
Mélyen lélegzem, testem könnyűvé válik;
Nem tudom, hogyan jutok el a szobádig.
Nem zörgetek, s nem csöngetek,
Ha akarom, máris bent leszek.
Hogy álmodom, vagy tényleg ott vagyok
Attól függ, hogyan gondolod.
Leülök az ágyadra halkan
(A rugó persze sohasem pattan)
Derekadon paplan tekeredik…
Éter testem rezgéssel megtelik.
Látom a szőrt a mellkasodon –
Nem nyugodhat rajta két karom
Arcodon most a vonások lágyak
Bár megcsókolhatnám a szádat!
Így bolyongok testetlen minden este
Lelkem a Kedvest egy percre sem feledve.
Én mindig elmegyek, és mindig ott vagyok
Hogy Veled legyek, éjjelente kicsit meghalok…
(A történeteim és verseim kivétel nélkül mind a fantáziám szüleményei. Kérem, hogy senki ne azonosítsa őket se velem, az íróval, se a szereplőimet más valóságos személlyel! Ködmadár)
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketMég nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
