Mindenféle cseppek
Dátum: 2013. október 30. 16:12Műfaj: PrózaCimkék: humor |  |
Petrus már előre örült annak, hogy béfekszik szépen a koporsóba, és a kisujját se mozdítja meg, amíg Gábriel meg nem fújja a harsonáját. Gábrielről pedig köztudott, hogy nem siet a feltámasztással. Petrus fölkészült a hosszú, nyugodalmas éjszakára, még hasra is fordult, mert úgy jobban esik az alvás
.Mindenféle cseppek
Ez a Petrus nevű bérlő tavasztól őszig fent lakott az esztenán. Legeltette a teheneket, vajat és sajtot készített a tejből. Urasan megélt volna a kétkezi munkája után, ha nem prédál folyton. Csakhogy Petrus igen gondatlan volt. Megfeledkezett a tehenekről, napokig nem adott nekik enni, nem takarta le a szénát, amikor fekete esőfelhők közeledtek, és ha ez nem lett volna elég, azt se bánta, ha kiloccsan a tej a sajtárjából. Próbálkozott ugyan az asszonynéppel, de a nagy herdálást egyik sem állta, meg aztán unalmas is ott fönn az esztenán. Még akkor is, ha mindenki tart kutyát – mert mit ér az, ha soha vissza nem beszél? Petrussal veszekedni sem lehet egy jóízűt. Az öreglegény egyre csak azt mondogatja, hogy jól van, igazad van, aztán minden marad a régiben.
Asszony sehol, a gazda meg messze, nem nézhet mindig a legény körmére. Annyit azért megértett, hogy jó lesz Petrust elküldeni. Az öreglegény behúzódott a faluba, egész nap morgolódott, ki tudja, hogy miből élt meg?
Meg is halt egy hideg téli napon, mert fűtőzni kellett volna, de a rőzse nem szánta meg. Hívogatták, csalogatták, mégis ott maradt a kiserdőben.
Csakis az erdélyi rőzse lehet lusta ennyire.
Petrus már előre örült annak, hogy béfekszik szépen a koporsóba, és a kisujját se mozdítja meg, amíg Gábriel meg nem fújja a harsonáját. Gábrielről pedig köztudott, hogy nem siet a feltámasztással. Petrus fölkészült a hosszú, nyugodalmas éjszakára, még hasra is fordult, mert úgy jobban esik az alvás. Egyszer csak nagy fényesség támadt a koporsó körül. Ne te ne, mordult fel Petrus, már aludni se hagynak? – Egészen kicsi angyal álldogált a föld alatt, csupa mécses a ruhája szegélyén.
Lódulj, - mondta barátságtalanul a kicsi angyal, a főnököm úgy döntött, hogy visszaküld az esztenára.
Van is neked főnököd. ki se nőttél még az anyád szoknyája alól. Hagyjál engem aludni! Nem látod, hogy halott vagyok?
Látom, de attól nem úszod meg a büntetést. Aló mars, vissza a hegyre, és addig nem jöhetsz le, amíg össze nem szedsz mindent, amit az életedben elpazalltál.
Hűlt helye van már annak, tiltakozott Petrus.
Bizony hogy nincsen! Mindent úgy találsz majd, ahogy hagytad, szerte meg szanaszét. Szedd csak föl az utolsó tej- meg vajcseppet is a földről, gömbölyítsd a vajat golyókba, a sajtot karikákba, és ha a főnököm elégedett veled, Márton-napkor visszavásárolhatod a szabadságodat.
Petrus kérlelt és könyörgött, de amikor a kicsi angyal megfenyegette az örök pokollal, nekidurálta magát. Hol itt az igazság, ha még a haló poromban is dolgoztatnak?
A pokol se lehet rosszabb ennél.
Ráadásul híre ment, hogy elátkozott lelket költöztettek az esztenára, és mindenki személyesen akart meggyőződni arról, hogy ez így van-e. Duplájára dagad a fejetek, ha leskelődtök, fenyegetőzött Petrus, persze hiába, mert a kicsi angyal nem hagyta, hogy fogjon az átok.
Az öreglegény lassan beletörődött abba, hogy itt bizony dolgozni kell, különben nem szabadul egyhamar. Négykézlábra ereszkedett hát, és nagy sóhajtások közepette kaparta fel a földről a kifreccsent tej- és egyéb cseppeket. A sajt meg a vaj miatt nem aggódott, mert akkoriban még olyan jó világ volt, hogy a szorgalmas embernek minden sikerült. Összejön itt Márton-napig egy szekérre való – hacsak – ménkűbe is, honnan került ide ez a sok szopós gyerek?
Arról nem volt szó, hogy mivel jár a buzgó köpülés.
Hinnye, miféle cseppek ezek itt a földön?
Hát csak olyanok, amelyekből nem sajt kerekedik, hanem zokogó poronty.
Ne már, Petrus, te ezt is elherdáltad?
Miért ordít mindegyik?
Követelik a jussukat, felelte szigorúan a kicsi angyal.
Petrus végigjártatta a pillantását a pucér aprónépen. Ezeknek csecs kell – meg rékli és pelus – faragott bölcső – később rácsos ágyikó – kiscsizma, kisködmön – nagy gond, kis okosság. Aztán, ha mind egyszerre indul az iskolába –
Odavágta a köpülőfát, el is tört három darabra. Tudod mit, kicsi angyal? Keress más bolondot ide föl az esztenára. Ami engem illet, inkább az örök pokol, mint ez a száz gyerek.
Rendben van, felelte a kicsi angyal, de azért biztos, ami biztos, a fehér hálóinge zsebéből kihalászott egy retúrjegyet.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketMég nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
