Mit adott nekünk a tolerancia kampány?
Dátum: 2017. december 07. 13:40Műfaj: ÉrdekességCimkék: tolerancia kampány, ego, diszkrimináció |  |
A tolerancia elsősorban tömören és velősen arról szólna, hogy mielőtt valakit megvernél, gondolkozz, értsd meg, aztán lehetőleg ne csinálj semmit, maximum majd az ügyvéded, ha olyan a helyzet.
Először is azzal kezdeném, hogy mi a „tolerancia” szó jelentéstartalma, amelyet nem kívánok itt részletezni, így bemásolom a Wikipédia linkjét, amely körvonalazza számodra, miről is van szó:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Tolerancia
A tolerancia elsősorban tömören és velősen arról szólna, hogy mielőtt valakit megvernél, gondolkozz, értsd meg, aztán lehetőleg ne csinálj semmit, maximum majd az ügyvéded, ha olyan a helyzet.
Léteznek társadalmunkban íratlan szabályok, amelyek segítenek minket szocializálódni és közösségben „békére törekedve” élni. Ezekhez sokkal jobban kötődünk és nagyobb betartásra ösztönöznek minket, mint maga a jog. Na a tolerancia kampány is pont ide kívánt betörni.
Első körben megismertette velünk a negatív hatással bíró jelzőket, kifejezéseket (melyek valódi jelentését ritkán ismerik használóik) pl.: rasszizmus, diszkrimináció, előítélet, felsőbbrendűség stb. Ezekhez egy egyszerű fogalom társul: IGAZSÁGTALANSÁG. Ennyi marad meg érzésként a végén, levont következményként, ha ezek a szavak előkerülnek. Bármekkora vitát is szítunk körülöttük. Valamint mindenki tud benne állást foglalni, és olyan „vérre menően”, hogy könnyedén eléri a klikkesedést, sértődést…
Másod körben megismertette velünk magát a toleranciát, amivel azért könnyű elsőre azonosulni, mert elhiteti a békét, az egyenlőséget. Ebbe nem fér bele a megkülönböztetés semmilyen formája. Csak azért különböztetünk meg benne dolgokat, hogy kiemeljük, mit kell elfogadni mindenkinek, mivel nem szabadna kötözködni, véleményt megfogalmazni. Ez az egész egy dolgot hirdet: IGAZSÁGOSSÁG. Ha tolerálunk mindent, és nem harcolunk, hanem csak megértjük és nem konfrontálódunk vele, és tovább megyünk, akkor békében fogunk élni. Nem bántjuk egymást egy naiv reményben. Alapja, hogy minden ember eredendően jó, glóriával a feje felett, amit a rút közösség valamilyen sértés, vélemény alapján letör, mert kirekeszti, bünteti, megsérti stb.
Egy az egyben lerombolja az emberi egészséges EGO mivoltát.
Tehát mit okozott
a tolerancia kampány?
Az egyenlőtlenség kiéleződését.
Hiszen mi magunk is tudjuk, hogy mindenki egyenlő, csak mindig vannak, akik egyenlőbbek másoknál. Ha valamilyen sérelem ér, akkor hőböröghetsz, de nem védheted meg teljesen az igazadat, mert másokat megkárosítasz vele, vagy lelkivilágát megsérted. Tehát, azok akik „el voltak nyomva” ők védelmi szerepet kapnak társadalmilag, és jogilag is. Te így mit fogsz csinálni? Nyelsz egyet a tolerancia jegyében, nem vitatkozol, majd az ügyvéded, ha olyan a szituáció, Te pedig „távolról” figyeled, hogy nem védheted meg magad, nem tehetsz semmit.
Az elfojtással járó pszichológiai problémák növekedését.
Az emberi lét velejárója, hogy vitatkozva, veszekedve rendezi le jobb esetben a konfliktusait. Na most, ha egy csomó helyzetben le kell nyelnie a mondandóját, sérelmeit, akkor az csak feszültségként gyűlik benne. (Hát legyen nagyobb a stressztűrő képességed, fejleszd, meg pihenj...) Ezek csak akkor fognak felszabadulni, ha annak akivel problémád volt, a szemébe mondva kimondod, amilyen problémád van. Meg kell élni a konfliktust – nem elkerülni, - és megoldani azt. Ha a teljes folyamatot meggátoljuk, akkor még a legnagyobb stressztűrő képességgel megáldott ember idegrendszere is besokall egy idő után! Aztán nagyot nézünk, hogy honnan kerülnek ki a depressziósok, pánikbetegek, szorongók, kisebbségi komplexussal küzdők stb.
Konfliktusok elkerülését.
Van akinek ez megy. Aminek az a következménye, hogy fél vitatkozni, fél véleményt mondani, fél megszólalni, tart a közösségektől, személyes találkozásoktól stb. A baráti – és párkapcsolataiban képtelen feloldódni. Többnyire beáldozza saját érdekeit mások miatt. Ha vitás helyzet alakul ki, inkább nem mond semmit, vagy még ő kér bocsánatot, hogy meg ne sértse jobban a másik felet, rettegve attól, hogy örökre elveszíti és egyedül marad.
Van akinek nem megy. Ezáltal szintén feszültek lesznek, mert egyre többször rádöbbennek, hogy igazán nem tehetnek semmit az ellen, hogy megtorolják az őket ért igazságtalanságokat. Pl.: Nem vitatkozhat össze más vallásúval, mert még ő lesz a rossz. Nem nevezheti meg származását, mert megkülönböztető. Aztán sorolhatjuk...
Kirekesztéstől való rettegést.
Mindent elfogadunk, minden szép, csak nézőpontot kell váltani. A tornádó is szép… messziről. De attól még probléma, még ha távolabbról is néztem meg.
Mivel mindennel kénytelenek vagyunk, ha nem is követni és szimpatizálni, de megértést tanusítani, így akkor is abban a hiszemben élünk, hogy ezek jó dolgok. Bármi amit elfogadunk így, az megkapja egy idő után a JÓ jelzőt és a KÖVETENDŐT. Az ember, ami ellen nem lázadozik, nem csinál semmit, az megkapja a bélyeget, hogy rendben, akkor ez nem probléma. Utána megszokja, és elfogadja JÓNAK. Ha már jó mintaként belénk ivódott attól kezdve ez már követhető is.
De ebbe a csoportba, akiket bármiért, amiért eddig nem fogadtak el, tolerált lett, úgy a másik fél, akiknek tolerálniuk kellett, ők lettek a kiközösítettek. Azonosulni teljesen sosem fognak, így elkezdenek attól tartani, hogy ez ki ne derüljön.
Tehát ha a favédők csoportjából ő a fákat nem de a bokrokat szereti, akkor a csoportnak vagy nem mondd semmit, vagy azt mondja, hogy ő is a fákat szereti és letagadja a bokrokat stb. Nehogy kilógjon! Mert akkor kiderül, hogy nem ért egyet és egyedül maradhat a bokor szeretetével.
Rettegünk attól, hogy magányosak legyünk, egyedül érezzük magunkat.
Ez azért erősödik a tolerancia tükrében, mert senki nem mondja ki a valós véleményét. Senki nem mond igazat a nézeteit illetően. Így nem tudjuk, hogy amit mondunk, azzal lesz-e aki egyetért. Erre pedig emberileg alapvetően szükségünk van. Nem tudunk közösség nélkül létezni, fejlődni.
A jó és a rossz felcserélődését.
Amiket eddig felháborodás kísért és vita, az most nem a vita tárgya. Az most egy tény. A vita tárgya az lesz, ahogyan te reagálsz. Mert te miért nem értesz egyet, hogyan képzeled te ezt. Voltak közösségek által elfogadott jó és rossz dolgok. Ha a rosszat kivesszük az egyenletből, akkor most minden jó? Létezik ez? Nem. Hiszen bármennyire is azt akarjuk hinni, hogy a világ egy szivárvány alatt fekszik, ahol fehér galambok röpködnek, te pedig a nyomukban egy unikornissal, akkor sem lesz így.
Önmagunk elnyomását.
Megtanította nekünk a tolerancia, hogy mindenki egyenlő, de mi magunk nem. Hiszen saját magunkkal kell szembeszállnunk minden ilyen helyzetben, hogy alkalmazkodjunk az íratlan szabályokhoz, azért, hogy a társadalom befogadjon, és ne rekesszen ki magából.
A feszültséget elnyomjuk. A véleményünket lenyeljük. Hazudozunk, megtagadjuk önmagunkat, hogy mások befogadjanak és ne legyünk egyedül. Megjátszuk magunkat, nem tudunk feloldódni, és mint a skizofrén, egy idő után vagy azonosulunk valamelyik felvett szerepünkkel, vagy zavarunkban a pszichológusoktól fogjuk elvárni, mondják meg kik is vagyunk! Nem tudjuk próbálgatni a szárnyainkat, nem tudunk végigmenni a személyiségi fejlődésen, hiszen mindig kell valamit tolerálni!
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
