Mohón kapkodva képedet

Szerző: Pósán FerencDátum: 2015. június 09. 00:02

Műfaj: VersCimkék: pósán, ferenc, mohó, mohón, kapkod, kapkodva, kép, képedet, torkosság, falánkság, torkos, mohóság, szerelem

Nappalok és éjjelek,
nem múlnak úgy el,
hogy mohón ne kapkodnám
magamhoz képedet.

Rá nézek.
Látom amit láttam régen,
szemed tengerének
kék fényében.

Amibe túlságosan is
belevesztem,
kell.. mondom kell nekem!
A mosolyod.

Lehet hogy függő vagyok,
de miért baj az,
hogyha ingyen veszem,
ha te úgy is ingyen adod.

Torkos szemmel mondom,
kell és nevetek "Bruhahaha".
Mert el nem engedem...
látnom kell újra... és újra.

Túlságosan sok, túl kevés,
nem elég, nem elég.
Még több kellene,
bárcsak lenne még belőle.

Úhhh, várj, megcsömöltem,
igen... hánynom kell.
A valóság tömör,
falatjaival várnom kell.

Jó, most már jobb,
nyugodtan lélegzek.
Csak hadd lássam újra,
még utoljára képedet.

2015.06.08. 22:37