vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Nekem ingyen jár

Műfaj: EgyébCimkék: végiggondoltad

Találkoztam az "utca emberével"! Eléggé lesújtó amit mond, de annyira hihetően hangzik, valószínűleg komolyan gondolja. Amennyiben ez egy létező életfelfogás, akkor nem szabad csodálkoznunk hazánk állapotán.


Nekem ingyen jár! Neked is? Mindenkinek? Akkor jó! Hogy mondod, hogy elfogyott a pénz? Hát persze mert elloptátok! Ugyan már, miért lopnánk, nekünk is ingyen jár! De hát akkor hol a pénz? Mit mondasz, hogy nem termeltük meg? Na de gondold meg, ha egyszer ingyen van, meg jár is nekünk, akkor minek termeljünk? És helyettetek, ki termelje meg? Hát mások! Na de nekik is jár! Akkor az állam kötelessége! Miért az állam egy tőled független intézmény? Az állam, veled együtt nem mi vagyunk? Akkor az EU! Ilyen alapon az EU-ban is mindenkinek ingyen jár! Akkor Ők sem termelik meg! Akkor Amerika! De hát értsd meg a fenti okoskodásod alapján az egész világnak ingyen jár! Akkor Ők sem!

 

Na képzeld el ott ül a világ a kényelmes fotelében, és mindenki várja, hogy majd az a másik, de a másik is azt várja, hogy TE!

 

Arra ne hivatkozz, hogy nincs munkalehetőség! A szakmádban nem tudsz elhelyezkedni? Ja nincs szakmád, sajátíts el egyet-kettőt, tele vannak az újságok villanyszerelő, hegesztő, lakatos, stb. állásajánlatokkal. Te nem akarsz változtatni, te eddig is jól érezted magad, szakma nélkül. Hogy a külföldiek elveszik előled a segédmunkát, el akartál egyáltalán menni, aha hogy annyi pénzért te nem? Az ember adjon magára, és ne vállaljon kevés pénzért nehéz munkát! A külföldi vendégmunkás miért vállalja? Mert neki nagyon kell a pénz! És neked nem kell? A magyar ember nem dolgozik könyöradományért! Értem ha segélyt kapsz, az könyöradomány ugyan, de nem dolgozol érte! A söröd, meg a cigarettád kitelik belőle. A család? Ott van nekik a családi pótlék, osszák be. Akkor a gyerekeid sem fognak szakmát tanulni, ugyanoda jutnak ahova Te! Apámnak se volt jó, nekem se lett jobb, a gyerekeim sem lesznek jobb sorban. Akartad egyáltalán, hogy jobb legyen nekik? Minek? El lesznek így is.

 

Eddig a „beszélgetés”.

 

A baj azzal is tetéződik, hogy megnőttek az igényeink, a technika csodás kényelmi eszközöket adott a kezünkbe, de ennek következtében, -kissé- ellustultunk. A múlt század „önellátó” embere, rengeteg fizikai erőfeszítéssel teremtette meg életlehetőségeit, ezért kevesebb pénzre volt szüksége, mint a jelenkori embernek, aki életfeltételeit kénytelen pénzzel megvásárolni. Az önellátó azonnal megérezte, ha elmulasztott valamit, a mai ember, pedig ilyenkor kölcsönt vesz fel, majd később mindenkit felelőssé tesz saját bajaiért, csak azt nem hajlandó elismerni, hogy valahol Ő is hibázhatott.

 

A világ némely részén, már felismerték: A jólétért, mindenkinek tennie kell valamit! A másokra várás, soha sem vitte előbbre az emberiséget, a küzdelem, a tenni akarás annál inkább.

 

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Eddig 6 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.


1. Zseva   (#27704)

2013. július 31. 12:43

.... "Ne várj érte köszönetet!"... bocsi, de a "ne" szócska kimaradt az imént.

Válasz Zseva hozzászólására (#27703).

 


2. Zseva   (#27703)

2013. július 31. 12:42

Szép dolog, ha ezt megteszed..., de várj érte köszönetet. Mert a támogatás elsősorban a családon belül kellene megtörténjen, ha van rászoruló..., van. Egészen biztos,... de nem szabadna azt megvárni, hogy kérje. Észre kellene vennie sokaknak, mert mire észreveszik, már késő... Tapasztalatból tudom. :-(

Válasz Bányai János hozzászólására (#27696).

 


3. Bányai János   (#27697)

2013. július 28. 16:09

Kedves Macska! Tökéletesen megértettél! Köszönöm!

Válasz Macska hozzászólására (#27688).

 


4. Bányai János   (#27696)

2013. július 28. 16:07

Kedves Zseva! Évtizedek óta támogatom a családunkon belül a rászorulókat több-kevesebb sikerrel.(Van akit már ötven éve!)Köszönöm, hogy olvastál!

Válasz Zseva hozzászólására (#27682).

 


5. Macska   (#27688)

2013. július 27. 00:03

Kedves János! Most is úgy látom, hogy rokon lelkek vagyunk. A „Godot-ra várva” jutott eszembe, ami alig 65 éve íródott. Az ember azóta sem változott. A lehetőségeit és az igényeit sokszorosára növelte, ám a hozzáállásán nem változtatott. A másikra való várással és a felelősség makacs hárításával a megváltozott körülményekből is képes pontosan ugyanazt az elégedetlenséget kihozni, amire már Beckett korában is futotta. Esetleg tanulhatna a történtekből? Aki hajlandó, meg is teszi.

 



6. Zseva   (#27682)

2013. július 26. 11:47

Kedves János!... Én nem általánosítok. De, aki egyszer, többször lecsúszott arról, hogy valamit is tegyen magáért, de falakba ütközött többször, az ma már egészen más mentalitással próbálja fenntartani a jelen helyzetét. Elfogadja, sőt, természetesnek tartja mások segítségét, hogy a társadalom az, aki eltartja..., vagy magán személy/ek? Erre építi fel a hátralévő életét. Mert ő egy szerencsétlen..., pedig tudjuk nem az. Dehogy. Csak egyszerűen hagyta a dolgokat menni a maguk útján hosszú időn keresztül. Édes kevés, amit tett, hogy ne így legyen... De azt kiszűrni, hogy ki az, aki tenni akart valamit magáért, a családjáért és ki az, aki még a mai napig is csak belőlük él, nehéz... Mire rájössz, te is ilyen helyzetbe kerülhetsz, ha nem vagy elég résen, pedig becsületesen megszerzett szakmád, munkád lévén nyugdíjad van, esetleg..., Lehúznak, észre se veszed. Mert benned még él a múlt, a másokon való segítés törekvés, a tenni akarás egy töredéke.