Néma kiáltás
Dátum: 2019. december 05. 20:52Műfaj: VersCimkék: család |  |
Néma kiáltás
Fájó múltnak hagyatéka,
görcsbe rándult, néma csend,
szomorú érzések hajléka...
lelkem, honnét könnyem ered.
Nem látjátok e szomorú arcot,
Ti sohasem hallhatjátok
magamba fojtott, néma kiáltást...
mennyire vágyom a békés megnyugvást.
Kérditek-e, "Merre vagy, hol vagy, Apám?"
én néha hallom magányos éjszakán,
ahogy csengő hangú gyermek hozzám szól,
s látom is, ott jön a messzi távolból.
Hol egy szőke kislány, hol egy kisfiú,
arcukon mosoly ül, csak én vagyok szomorú,
szaladok elé, karom hiába tárom ki,
képzelet szülte kép, mindig kikerüli.
Itt ülök, s szememre könnycsepp ül,
nem érzi senki, hogy fáj ott belül,
s világgá kiáltja az üres magány.
Szebb képet fess, Istenem, ez oly halovány!
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
