Nincs maradásom
Dátum: 2013. február 16. 05:33Műfaj: PrózaCimkék: szeretet, béke, élet, hangulat |  |
Elhiszem, hogy még a sz@rból is trágyát csinálnak, de nem kockáztathatok. Annyi időm már nem lenne, mire beérik. Örülök, hogy végre ilyentájt megszabadulok az avartól, nem ám, hogy még forgatgassam, öntözgessem...
(...Beugrik a kép... szorosan követnek a kerítés mellett. Addig nem is tágítanak, amíg meg nem állok és le nem veszem a hátizsákomat. Akkor már farkukat csóválva, lecsendesednek és várnak.
Mindegyiknek jut egy-két falat. A hegyes fülű a kis Vukra emlékeztet, a kis rókára, a drapp amolyan semleges, de nagyon kérőn tud nézni. A követelőzőbbek kapnak utoljára.
Egy valaki ott fenn nagyon vár, aki mindenkitől távol, mindig egyedül van egy katrócba zárva. A gazdáját sose láttam. Már nem bújik el, amikor meglát. Hasonlít azokra az alaszkai kutyákra,... szép. Még egy fehér nyakörve is van. Ő is tudja, valamit tartogatok a számára. Nem válogat, még a múltkori palacsintám is ízlett neki, pedig káposztás volt, fahéjas porcukorral meghintve, de ma valami fenséges eledel várja. Csülökcsont. Sokáig elvacakolhat vele! Mégsem etethetem sütivel? Még megszólna. Már csak akkor köszöni meg, ha eltűnök a kanyarban.
Fent a cicáim lesnek. Mikor fejezem már be a jótékonysági procedúrát. Ők is éhesek, vagy inkább rám kíváncsiak? Róluk sem feledkeztem meg.
A Morzsa, a kis vörös a szomszédom telkén kotyul, onnan les. Elém nem jönne, minek strapálja magát, majd odaérek... az öreg szürke kandúr ott van valahol a bungi alatt, de még nem mutatja magát,... meglepetés! - gondolja... vagy ki tudja, ismeri már a Morzsi karmait? A két kandúr nem lehetnek már egymás riválisai a kis nőstény cicával szemben. Az valaki másnak a babája, időnként megmutatva magát, de tűrik...)
Nincs maradásom! Őket látni és érezni kell! Bennük sohasem csalódok.
Az egyetlen hely, ahová bármikor megyek, szívesen fogadnak. Ott nem számít hogyan ébredtem, éppen milyen a hangulatom, mit mondok nekik. Ők nem "tiltanak" ki a telekről, mert nem osztottam a véleményüket. Nincs szükség magyarázkodásra. Ott elfelejtek minden bántást, sérelmet. A velük való együttlét és a munka elfeledteti.
A fagyos napokat nem szeretem. Nincs abban semmi vonzó...A metsző hideg szél megtalál minden kis zugot rajtam? Ezt leszámítva, még az eső sem tud visszatartani.
Ma egyedül megyek. A lányomat otthon hagytam, mert vele kész anyagi csőd a kiruccanás. Én nem hagyhatom el magam percre sem, de őt ez soha sem zavarja. A minap is mondom a lányomnak:
- Olcsót vegyél! - miközben kb. kiszámolom a pénzt és útjára bocsájtom. Nem telik bele kis idő...
- Ötszáz forint a nyolcas. - mondja és már nyújtja is át a Coalát. Illatos is drága is.
- Ez neked az olcsó?
- Na igen, de négyes - vágja rá... és közben koppan valami.
- Mit vettél még, hadd lássam?
- Csak magamnak energiaitalt...
- Már megint? Nem volt elég a reggeli pörgés?... De tudod mit? Csak zárt ajtók mögött, hogy ne is lássam, főleg ne érezzem. Utálom még a szagát is! Hogy lehet ezt meginni? - kérdezem dühösen.
- Miért? A sör, az nem büdös?... Egyébként nem vagy szomjas? Honnan tudta?
Tiszta élvezet és fele mulatság, de jól éreztem magam kint. Kifelé menet még a nap is kisütött egy pillanatra és közben szállingózott a hó. Ez olyan ritkaság, hogy na... Direkt nem siettem...
Minden klappolt. A cicáim sorban elősomfordáltak. Egyik kövérebb, mint a másik, nem tudom hol lopkodják össze a betevőt, de az ibrik folyton üres, bár van egy sanda gyanúm, ha nem ők, akkor a szomszéd ebadtája kajálja meg. Hát lopom én a pénzt? Majd be is olvasok neki...
.
Még fagyos ilyenkor az avar, de fellapátoltam szinte az egészet. A kerítésig elhúztam és ott feltornyoztam. Még jól is mutat. Na majd, ha kijön a szomszéd, neki lehet, hogy nem fog tetszeni, mert az ő kerítése a támfal... de csak szóljon egy szót is?! Majd "kitiltom" a telkéről.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
