Nyitott szemmel
Dátum: 2011. október 24. 21:30Műfaj: VersCimkék: caterine |  |
Álmodtam egy világot,
Kristálytiszta volt, s vágyott
Békességre, szerető
Emberekre, s nevető
Arccal, boldogan éltem,
Bizony már elég régen.
Csodálatos szép világ!
Rózsaszínű kisvirág
Jelezte utam, hol jártam,
Kizöldült fű alattam,
Csengő-bongó énekhang,
Víg kacaj és csengő lant
Kísérte gyermekkorom
Lépteit, dús hegyorom
Zegzugas ösvényeit
Szentelték meg lábaim.
S egyszer jött az ébredés,
Nyitott szemmel figyelés:
Megnőttem tán, hibám lett?
Elhunyt már a szeretet?
Valóságot észlelem,
Tapasztalat félelem:
Megváltozott a világ,
Nem nő már több új virág.
Gonosszá lett emberek,
Ejh, de sokan lettetek!
Szent természet hővel ég,
A dúlásból már elég!
A levegőt kapkodom,
Tüdőm zihál, s bevallom:
Szomorún tekintgetem
A világot: sír szemem.
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
