Nyolc után

Szerző: Bangó JánosDátum: 2017. február 15. 19:48

Műfaj: PrózaCimkék: bízol, bízok, vagyok, vagy

Én csalok, Nagy Daniné komolyan nem beszélget minden nap! A fogam már nem fáj, hisz mondtad, hogy jössz, majd ráteszed nyelved! Szeretlek! Hozz mentős orvost a fejemnek, a menetel... Lehet csak március elején

Nyolc után

Nagy Daniné komolyan nem beszélget minden nap, mert Deákné kinek a vászna nem üvegfóliás, hanem csak az az egyszerű, na, az minden percet megragad, és tapad hozzá, mint a nyál a leköpött szegedi légyhez... Már ha jól célzol. Mellesleg, ha köpsz, célozz jól, mert én már voltam önnön magamtól eltalált....
Hanyatt homlok szakasztottam új virágot, csak hogy legyen egy a vázában, tudod Sanyitól a…a… a…tavaszi.
Tavaszi virág az orgona, és csak akkor nyílik...
Orgona, és van itt egy zongora, 1867-ből, tisztára régi, csak úgy tüzel a réges-régi volta, pedig nincs is kályhám, de van konyhám. Na, de majd adok neki fényes tűzpárnát,tűzparipát, csakis én, és csakis oda, ahol belobban, és fáj neki!
Hagy borzongjon a szobában.
Én csalok, Nagy Daniné komolyan nem beszélget minden nap! A fogam már nem fáj, hisz mondtad, hogy jössz, majd ráteszed nyelved!
Szeretlek!
Hozz mentős orvost a fejemnek, a menetel... Lehet csak március elején tudok majd
Kitaláltam!
Logika
viszem a tavaszt... volt már úgy vagy így.
Sokat gondolok Rád
Valójában beszélgetek Veled, habár nem vagy itt, de tudom a mondataid...
Néha ezért van, hogy összeveszek magammal...
Jajj!
Gyere most!!!!!
Ne hari, most nem lehet....
Kérlek!
Most nem, de ígérem, hogy nemsokára...
-De én már ölelnélek!
-Tudod, hogy én is!
-Akkor jössz?
-Nem, most nem lehet....
A pusztulatba!
Akkor várok Rád! Mindig te nyersz.
-Akkor hívhatlak holnap is?
-Annyira hülye vagy! Ugye tudod?
…Hm! Lehet ezzel kezdtem...
Igen!
Más! Nos, akkor tényleg igaz hogy minden visszatér a kezdetekhez...
…hmm... De lehet ezt én találtam ki?
Am mindent megmagyaráz egy rezzenés, egy érzelem, mert bennem van, ott vagy...
--- ezt az érzést ismerem ---
Öröm,
fájdalom,
várakozás,
széles tó tükrén csillanó fény,
tükörben szürke köd,
nappalomban nappal,
énekben halk szitáló eső, és
havazásban kinagyított csillanó kristály.