Október huszonhárom
Dátum: 2013. szeptember 25. 20:34Műfaj: PrózaCimkék: okt |  |
Rekedt csend honolt a szoba minden szegletében, másodpercek piszmogtak halk múlást egymás fülébe. Valamiért úgy éreztem, szar az élet. Karikára fútt füst oszlott a pohár fölött, és megszólalt a telefon.
Október huszonhárom
Pillanatképek
Rekedt csend honolt a szoba minden szegletében, másodpercek piszmogtak halk múlást egymás fülébe. Valamiért úgy éreztem, szar az élet. Őszi eső áztatta cserepek, halk sörétzajjal mélyítették a feneketlen magányt, álmosító képekben. Nem történt semmi, csak egy neutrínó suhant át az ódon falak közt, és fehér halálillatot szórt a térbe a feneketlen mélyébe.
Suhant a busz, a huszonegyes, hajnalpárát oszlatva mindenki szemében, kiverve minden álmot, édes repülést, a képzelet szárnyát örökre letörölve, halkan duruzsolta, Hass Alkoss Gyarapíts…. valakinek jó lesz! Őrült fények suhantak végig az utcán, és kékre festett hajzuhatag alól kandikáló tizenéves világlátó csacsogást. Láthatólag korrekt angol nyelv tudással. Épített életet morzsoltak halk szavak, jelen időt kevertek jövővel, valahol a városon túl, érán túl.
Hideg szél fútta függöny ólomszárnya kérte, hűvös fuvallattal, rekeszd ki az életből a jelen valót, talán lesz ez még valahogy. Cigit gyújtottam, és töltöttem egy kevés bort, keserű ízt hagyva számban, mocsok hányinger gondolatot. Elment, és már soha nem lesz velem, tíz évet adott az életéből. Karikára fútt füst oszlott a pohár fölött, és megszólalt a telefon.
Kisfiam, Édesanyád az éjjel meghalt!
És néma csend honolt, csak halál másodpercek súgtak egymás fülébe fájdalmas, borús, múlásszagú gondolatot.
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
