Ölelem,...ölelem a lényed!
Dátum: 2015. július 10. 17:25Műfaj: VersCimkék: képzelet szülte vágy |  |
Ölelem,...ölelem lényed!
Hozzám simul lényed,
magányos éjszakámon,
....karjaimba fonom,
ölelem,...el nem engedem!
Ó képzelet szülte vágy,
..-vagy vágy szülte képzelet,-
-játéka a gondolatnak,..egy árny?-,
..ne,..ezt velem nem teheted!
Simogatón,félve ölelem,
minden rezdülését élvezem,
játszani engedj,képzelet szülte lény,
mint délibáb,...de az utolsó remény.
..S mégsem álom,..valós e kép,
ébrenlét ez,..nem lebegő álomkép,
Kis Csillaga az éjnek,hozzám jöttél,
...mindig vágytál,...de nem kerestél?
Ölelem lényed,..karjaim közt simogatón,
áldom az Istent,a szentet,...a Mindenhatót,
sors verte utamon,Téged hozzám vezetett,
adott reményt,vágyat,..egy szebb életet!
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
