Ondolkodom, tehát vagyok
Dátum: 2014. október 28. 20:43Műfaj: PrózaCimkék: vágyak |  |
Már úton vagyok, még épphogy múlik a sötétség, hajnalodik, körülöttem szürke angyalok, egyedül megyek az utamon és társaim a fénylő csillagok.Lépteim neszét visszaveri az ég, és gondolatom Hozzád repít!
Judy N.G. & Bangoca
Cogito ergo sum
Descartes után szabadon
Coito ergo sum
Már úton vagyok, még épphogy múlik a sötétség, hajnalodik, körülöttem szürke angyalok, egyedül megyek az utamon és társaim a fénylő csillagok.
Lépteim neszét visszaveri az ég, és gondolatom Hozzád repít! Csikorgó kavicsok futnak szét lábam alatt, de senki nem felel, az utamon egyedül vagyok! Oh, szél! Repíts! Tudod, hol járnak gondolatim!
Azt álmodtam fogom kezed és sétálunk két csók között, végig a Kárász utcán, nézve az emberek rohanó életében a megnyugvást. Csók, és már a szobrokat mutatom a Széchenyi téren, kézen fogva betérünk az árkádok alá. Kávét kérünk mosollyal üdvözölve a novemberi nap kacér fénysugarát.
Cseppeket halmozott tócsába a novemberi eső, tört tükörré vált ahogy bele léptem, bár kint hideg szél rángatta kabátom, szívemben tombolt a nyár! Északról vágyaim repítette vágányokon érkeztél hozzám.
Végre befutott a vonat az állomásra. Szívem hatalmasat dobbant mikor csikorogtak a fékek.
Valóban itt vagyok, hozzád érkeztem! Sokan voltak, akik ide jöttek én izgatottan vártam, hogy le tudjak szállni. Érzelem futotta át minden gondolatomban, közben eszemben pörögtek képek, rózsaszín képzetek. Milyen lesz érinteni őt? Milyen lesz érezni a csókját? Mit érzek, ha hozzám ér? És amíg így repkedtek fejemben mondatok leléptem a vonat legalsó lépcsőjéről. Szétnéztem hol lehet Ő. S megpillantottam, ott állt és láttam a tömegben egyből rám nézett.
Ajkaink forrtak először össze, és vágányok mellett futott végig még szerelmes száz pár, mind egymásra várt. Én is Rád! Kézen fogtuk egymást, én az úti élményeid kérdeztem. Csillanó szemedből tudtam, kéred a második csókom, majd beszélünk is tán, ha vágyaink épp engedni kérik mondatok vonulatát
Hajnalnak feszítette első sugarát a Nap. Kérte Holdtól örök jogarát, hogy ismét uralja kéklő égen tovafutó arany szekerét és várta útitársát. A hajnal minket ágyban talált, én kávét hoztam. Nem aludtuk át az éjszakát. Füst szállt az égbe, hajnal tüzébe, és láttam, Te is szeretnéd, hogy öleljük egymást. Csókot leheltem szemedre, és kéjjel simítottam végig tested érzékeny pontját.
Tudod! Várlak még!
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
