Ördögszem
Dátum: 2015. január 20. 22:58Műfaj: PrózaCimkék: sértettség |  |
Már csak arra lennék kíváncsi, ha azt is ide írom, hogy ez a szösszenetem egy ötszavas játék terméke, akkor sem üti meg a mércét? Ez öt szó köré kellett kanyarítani egy történetet:... Oroszlán, ól, ördög, őstulok, pajzán... bármit. Mi ezzel a gond, ami egyszer játéknak indult?
Elutasítottátok minden magyarázat nélkül ezt az írásomat. Amit nem értek és azóta is keresem az okát miért nem lehet ezt feltenni?
Érdekelne, hogy akaratlanul is kit bántottam meg vagy sem ezzel. Csak nem felismerni vélt benne magára valaki a jelenlévők közül? Nagy tévedés lenne.
Én tudom, hogy ez a stílus nem mindenkinek lehet tetsző, de hiszen nem is erről szól ez az oldal, hogy mindig értéket alkossunk.
Annyit még elárulok, hogy a "sértődöttség" rovatba tettem, szerintem oda tökéletesen illik. És ha még a végén azt is elárulnám kivel pörölök, igen meglepődnél, mert olyan valakivel, akire nem is gondolsz.
De nem is ez a lényeg, mert akadhat az életünk során valaki, akinek nem tetszhet a társam, a párom, a választottam... és ennek nemegyszer hangot is ad. Ezért fogalmazódtak meg bennem és így, ebben a stílusban a gondolatok. Ennyi bevezető gondolom már elég lesz...
*
Már régóta szerettem volna veled beszélni. Azt hiszem tovább nem odázhatjuk el. És nagyon szépen kérlek ne szólj közbe!
Mélységesen felháborít a viselkedésed! Tudod?
A megértés, a kedvesség szikráját sem fedezem fel benned. Tőled ezek igen távol állnak.
Nem találok rá szavakat és egyre inkább meggyőződésem, ördögi természettel vagy megáldva, amilyen kritikával illeted minden egyes választottamat.
Olyan, amilyen, ezt vedd tudomásul, de akkor sincs jogod így nevezni senkit.
Muszáj neked folyton letenni őt?... Nem veszed észre, hogy ezzel engem sértesz meg, de nagyon, neki meg igen rosszul esne, ha a fülébe jutna, hogy egy őstuloknak titulálod...
Miért lenne ő az?
Az is igen érdekes, ahogyan az éppen hangulatod szerint váltogatod a véleményedet. A múltkor pl. még azt mondtad, hogy milyen jóképű pasi, most mitől változott meg ilyen hirtelen? Csak nem a féltékenység, vagy az irigység beszél belőled?
Azt sem értem igazán, miért kell nekem folyton folyvást megfelelnem a te ízlésednek, eltűrni, hogy mindenféle jelzőkkel illesd a barátomat és fogalmazz meg vele, de bárkivel szemben is ilyen-olyan kritikákat?
Mondtam én neked valaha is miért azzal élsz együtt és nem amazzal, aki pedig nekem sokkal szimpatikusabb volt, mint a jelenlegi párod? De akkor sem ragadtatnám el magamat annyira, hogy rusnya banyának tituláljam a társadat, még ha az is.
Mit gondolsz hogy esik az, ha nekem támadsz, hogy ki ez az őstulok? Miért nem mindjárt marha.Tudod te egyáltalán miket beszélsz? Miből gondolod, hogy a külseje alapján ítélhetsz meg bárkit is, és mondhatsz róla véleményt, amikor még csak nem is ismered. Nem te, hanem én élek vele. Egyébként szeretem.
Soha nem kérdezted, hát akkor most mondom el és nagyon szépen kérlek ne szakíts félbe, főleg ne vigyorogj olyan ördögien, mert egyáltalán nem áll jól. És, ha nagyon kíváncsi vagy a véleményemre, egyenesen visszatetsző. Ilyenkor olyan vagy, mint az a reklámfigura. Tudod?... azon a jégkrémen láttam ezt a pofát, akinek olyan busa feje van,... na, nem kell segítened. Megvan. Az az... a Leó, az bizony, az oroszlán. Csak nézel azokkal a közelálló szemeiddel, tisztára olyan ördögszem, de én azt is szeretem. És állandóan vizslatsz. Ez már szinte sértő. Ki vagy te? Egy megveszekedett ebadta? Akkor téged kéne bezárni egy ólba, és jól lelakatolni, nehogy túl könnyen kiszabadulj.
Na látod! Hát kellett ez neked?
Most jól felhúztad az agyamat, pedig én csak annyit szerettem volna, sok minden egyéb mellett, hogy beszélgessünk kicsit. Szerettem volna, ha jobban megismered őt, akire a választásom esett, de ezek után ez nem fog menni. Miért is nem vagy egy jó barát, akivel még a pajzán gondolataimat is meg tudom beszélni, tanácsot kérni? De nem. Veled soha nem lehetett, mert folyton csak kritizálni tudsz. Régen is. Ki voltam én? Hát nem egy Csipkerózsika, akit álmából felébresztettek. Na, nem kell ezt azért helyeselned. Ne legyél már annyira elfogult magaddal... Nem veszed észre, hogy elszállt feletted is az idő? Kit szántál volna nekem tulajdonképpen, talán egy ördögfajzatot, az jobban esne, ha tűzben égnék el?
Nagyon nem esik jól ilyeneket mondani. Na ugye. Nekem se. Tudod, mégis kihoztad belőlem. Hát a különféle megjegyzéseidet hallgatni se egy leányálom...
Mindenkinek nem tetszhetünk, jobb ha tőlem tudod. Na, akkor azt hiszem mára elég is volt a lelkifröccsből. Máskor ne üsd bele az orrod a nagyok dolgába! Irgum-burgum! Ördögadta, teremtette!....
Most meg mi van? Talán megsértődtél?
Eddig 1 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Zseva (#30273) | 2015. március 26. 07:43 |
Ezek után nem mondom el, kivel pörölök..., pedig e nélkül nem találod ki. Nem szereted a talányokat?... vagy hordozod te is magadban ezeket a jegyeket...azért pontoztál le? :-) | |
| |
