Őszi gondolatok
Dátum: 2011. október 19. 22:45Műfaj: VersCimkék: caterine, ősz |  |
Barnába öltözött a világ,
Itt-ott egy kis zöldellő
Emlékeztet még a nyárra.
A fákról lehullott levél ellepte a földet.
Ropognak lépteim alatt
A megszáradt levelek,
Néha azt képzelem,
Egy síléccel siklom rajtuk.
De szép vagy természet!
Mit csodálhatnánk nélküled,
Mire várnánk négyszer egy évben,
Mi érintené meg sajgó szívünket?
Katalin nap közeleg,
Ha locsog, fehér karácsony lesz,
Ha kopog, fekete és gyászos.
A szív ünnepre vár,
Naponta elkelne egy jó szó,
Egy kis biztatás, bátorítás
Ebben a cudar világban,
Nemcsak a szeretet-ünnepén,
Mely már régen nem a régi
Családi ünnep nekem,
A magány kopogtatott be,
Kényszerűségből beengedtem.
Évek óta tartó emlékezés
Tölti be napjaimat:
Gyermekkorom hívogat,
A meg nem változtatható múlt
Sötétsége taszít minduntalan.
Rohannak az évek velem,
Ellenségem lett az idő.
Elkelne egy kis csoda,
De nincsenek olyan emberek,
Akik segítő kezet nyújtanak,
Nincsenek apró szívességek,
Eltaszít minden erős kéz.
Lerázzák magukról, mint sarat
Az irgalmat, könyörületet.
Embernek születtél, hát szenvedj,
Mi nem kegyelmezünk!
Beköszönt a tél nemsokára,
Szívünk új érzéssel gazdagabb:
A fehér hótakaró alatt
Szunnyad majd a világ,
S vele együtt mi is álmodunk
Egy új olyan világról,
Ahol megszűnik a szenvedés,
Örökös béke honol
És öröm-ének zeng minden ajakról.
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
