vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Papathanasiou Vangelis

Műfaj: PrózaCimkék: a város

A város Papathanasiou Vangelis A tévében szappanopera indult. A város álomba borult. Lent a sarkon idős nő rossz cipőben hervadt virágot árult. Életet kért.

A város

Papathanasiou Vangelis

Baba hol vagy, hol a rántottám, hisz tudod, hogy szeretem! Ugye három tojásból csináltad, és van rajta egy kis édesnemes! Gyere ülj mellém, beszélgessünk. Mi volt tegnap a melóhelyen, a főnököd bent volt? Vagy átment a Cargóhoz?
Tudom egyeztetni kell! Itt az új gép a Silicon Graphics. Vele mentél? Vele voltál? Nem találtalak a vonalason.
Persze egyeztetni azt kell. Hiába kerestelek! Értem,ja értem, hogy az új szoftvert össze kell hangolni, és ez neked sok a munka, Gézának is.
A Kempinskiben.
Éjszaka, mikor megjöttél, én már aludtam, csak a sorozatra ébredtem, hangos ez a televízió. Azt hittem mellém fekszel, és ölelni fogsz, ha fáradtan is, de mellettem leszel.
Mit hallok? Nem értem! Ja kész a rántotta, és a gyerekeket te viszed, és én hozom, mert a Kempinskiben ott leszel ma is. Hajnalig.
Reggel volt, a város zaja befúrta magát a konyhába, a fejembe. Valaki lent egy motort indít, és a villamos kanyarba ért, kerekek sikoltva üzenik, a nap elindult. A pirítós megkapta színét, halk csattanással ígérte ízeit. A buszok emissziója, a város zaja, most is ide jutott, ez a nap is csak egy nap. Gondoltam már megint. A szürke füstködöt élesen szúrta át a fény, apró szilánkot hozva a Domus falára. Szívet rajzoltak oda, átütve nyíllal: Éva szeretlek. Néhány fickó "teget" festett, akrillal, odahagyva az üzenetet, hogy lássatok engem is.
Indult a város zaja, kélt az élet, a buszokon az emberek egymás szféráiba értek.
Ej! Jó volt a rántotta, jó ez a feleség. Virágot kéne venni, és bonbont is, hagy érezze, vele vagyok még! Ohh, enyém még.
Budán a Kempinskinél, a macskakőről, befordult az autó a parkolóba. Szituált férfi,a negyvenen túl, és egy atraktív hölgy szált ki, indult a bejárat felé. A portán kérdés nélkül adtak kulcsot, a harmadik emelet háromszázhatba. Uram, a pezsgő jó lesz negyed óra múlva? Kérnek még mást is? Esetleg kaviár, eper tejszínhabbal, vagy bár mi más? Amit kíván! Bár mit kíván!
Kispesten az óvoda előtt, a piros negyvenhatos busz megállt. Lassan ballagott a férfi, csak a földet nézte, a gyerekekért ment, és átcserélte a játszós ruhát szépre, vitte az életét haza. Kezében ott volt a bonbon, és rózsa, csokorba kötve.
Ólomszín fellegek törtek az égre, esőcseppek csapódtak földre, foltot hagyva az aszfalton. Kissé távolabb két szerelmes egymásba gabalyodva hirdette a fiatalságot nem túl messze ott az átjáró előtt. Lent, az átjáróban drogokat, újságot, és szép jövőt árultak, örök igazságot. Mindenki tudta, hogy ez így van.
A következő buszjárat megállt.
Gyerekek induljunk hazafelé! Készítek nektek rántottát, a nagybátyátok édesnemes paprikájával. Finom lesz!
Már éjszaka volt, a tévében valóságsó kötötte le az emberek figyelmét, semmi nem változott. A parkolóban halkan fékezett egy jármű, Mercédesz. Halvány illat lebegett a térben, kis érzelem, valahonnan, jött a tündöklés, és a város felett oszlottak a fellegek, az aszfalt párát köpött vissza az égre. A tévében szappanopera indult. A város álomba borult.
Lent a sarkon idős nő rossz cipőben hervadt virágot árult.

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.