Reflexió
Dátum: 2014. augusztus 07. 22:47Műfaj: PrózaCimkék: jössz még hozzám |  |
Párnába bújtatta vidám mosolyát és ölelte testem viharban át az éjszakát és küzdöttem kegyeiért, mert kéne még, hogy örökké velem légy. Hangos tikk-takk az órán múlatták az időt, vad szerelmeskedés hozta kedvesem csiklandós éveteg figyelem olimpuszát.
Reflexió Reggel Most
Reggelre mellém hevert a csend.
Párnába bújtatta vidám mosolyát és ölelte testem viharban át az éjszakát és küzdöttem kegyeiért, mert kéne még, hogy örökké velem légy. Hangos tikk-takk az órán múlatták az időt, vad szerelmeskedés hozta kedvesem csiklandós éveteg figyelem olimpuszát és jártuk a hegyeket reggelig, bár csak néha értettük meg a csúcs vonzását.Lejtőn, emelkedőn élveztük egymás illatát. Ölembe hajtotta fejét, én ölében kedveltem átható ritmusát és szétspricceltem egóm felét kényének kedvéért. Rám hajolt csókkal és feleltem ízig-vérig fényeimmel ezer kötéssel simítottam a lelkéig, végig hol összeforr minden kontakt fény, vagy sötét. Telt az idő, a hajnal faragta sötétben lüktetésünk dobolta ritmusát.
Pihenni kéne!
A párnámon még csillan éhező szemed és vágyaim csak éppen érintik a vágyad, hogy megláthassam újra, szépülsz odabent.
Most hamar jött a reggel, és vele jött a csend.
Csukjuk be az álmot...
Az ajtót se feledd!
Reggelre mellém hevert a csend.
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
