Reggelre leesett a hó

Szerző: KödmadárDátum: 2013. december 20. 19:28

Műfaj: VersCimkék: magány , vers, szerelem, bánat

Késő éjjel az ágyamra rogytam,
Vörösbor segített és altató.
Aztán nem is színesben álmodtam,
Majd hajnalban láttam, hogy hull a hó.
A tegnapi hamuszürke tájra
Borult a fénylő, puha takaró.

A konyhában ülve verset írtam,
S kávém mellett békésen szállt a füst,
Szokott módon a hajamba túrtam,
Kiskutyám fázva a lábamhoz ült.
Második kávé bódult agyamnak,
S egy újabb emlék közben fejbe üt.

Pirkad már - és készülődni kezdtem,
Fürdés, pipere a tükör előtt,
Bosszankodtam - hajam elfeküdtem,
Szemem körül a megszokott redők...
Üdv kutyusnak, csók a kedvesemnek
- Olyan-e most minden, mint azelőtt?

Meleg csizmámban a hóba léptem,
Nyomok a járdán, fehér fehérben.
Jó ez a hideg! Most jó, hogy fázom,
Lehűlök tán, és már nem szikrázom.
Fehér sapkámban dalt dudorászok,
Elszállt Griff-apó - s vele az álmok...

vissza a főoldalra ajánlom ezt a cikket

Eddig 1 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.