vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Rím Elek

Műfaj: VersCimkék: rím

Az én nevem Rím Elek,
Reggel-este rímelek.

Rímelek a padban, a buszon,
Fagyban, átnézve a kulcslyukon.
S jajj mikor aszfalton szökkenek,
Elhagytam egy rím fejet,
Azóta látok csak rémeket!

Hogy fejezzem be az éneket?
Egy kis segítséget kérhetek? …
Nini ott van a köldökömben!
Teszek rá egy kis jeget,
S rímelek egész életemben.
 

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Eddig 6 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.


1. Huszár Krisztián Tamás   (#27995)

2013. szeptember 06. 20:14

Upsz, nem is figyeltem, hogy max. karakter szám van. Akkor leírom a végét még egyszer! :-) ...hogy ha a célcsoportja gyerekek akkor számukra egy könnyed érthető és szerethető vers született. Hiszen a legtöbb gyerek verset nem a gyerekek írták! Tehát az ilyen művek a megfelelő közönségnek bemutatva szolgálhatják az irodalom érdekeit és segíthetnek megszerettetni a verset, mint műfajt!

Válasz Üsth Jutta hozzászólására (#27981).

 


2. Üsth Jutta   (#27981)

2013. szeptember 05. 18:03

Kedves Krisztián! Sajnos a hozzászólás végét már nem látom. Lehet más szemmel olvassák a versemet, mint amire én gondoltam. Ez egy tréfás, könnyed gyermekversnek készült, ami gyermekszemmel nézi a világot.

Válasz Huszár Krisztián Tamás hozzászólására (#27968).

 


3. Huszár Krisztián Tamás   (#27968)

2013. szeptember 05. 05:40

Igazából én nem is tudom, hogy mi számít jobban? Az ha egy "igazi" szakmabeli dicséri vagy kritikával illeti az alkotást? Vagy inkább az, ha az olvasók örömüket lelik benne? Hiszen a világon oly sok szenny irodalmat kritikusok magasztaltak, de számomra értelmetlen zagyvaság volt, miközben olvastam már remekműveket amelyek örömmel töltöttek el és a kritikus szakmabeliek pedig lehúzták! Persze van aki ezt tanulta, de van akiből eredendően fakad. Én csak szimplán szerettem az iskolában az irodalmat, de soha nem éreztem jelentőségét, hogy pályázatokra küldjem az alkotásaimat, vagy keressem a kortárs irodalmi lapokat, társulásokat. Ezért hát nem is lehetett be kerülni az úgynevezett "irodalmi elitbe" ahol mennek az egymásnak keresztbe dicsérések. Aztán meg sokszor csak egymás után hányt és vetett szavakat látni "vers"-nek aposztrofálva. Tényleg ez lenne a mai irodalom? Egyébként szemben a többi verseddel ez tényleg alul maradt a számomra is. Azonban nem mondanám, ho

 


4. Zseva   (#27799)

2013. augusztus 19. 09:13

Rá, se rá! Nem vagyok én szakmabeli. Vannak nagyon jó verseid. Ez valóban nem tetszett, mert olyannak éreztem, hogy a rím kedvéért teszed egyik szót a másik után... és ahogy mondod, gyermeteg..., de ki vagyok én? Van aki neked tud segíteni, hiszen felajánlotta. Ő mégis csak ért hozzá valamicskét... míg más, pl. én, csak az érzéseimre hagyatkozhatok. :-)

Válasz Üsth Jutta hozzászólására (#27797).

 


5. Üsth Jutta   (#27797)

2013. augusztus 18. 14:35

Nem haragszom, sőt örülök, hogy nyíltan leírta nemtetszését. Ez is építő jellegű, csak még azt had kérdezzem meg, min változtassak? Talán a gyermeteg gondolatmenettel van a baj?

Válasz Zseva hozzászólására (#27796).

 



6. Zseva   (#27796)

2013. augusztus 18. 13:05

Ha nem haragszol hármast adok, mert van úgy, jobb, ha hallgatok, de attól még olvasgatok és a versednek nemtetszésemnek most hangot is adok. Most jöhet a pfujj, a fenyegetés, megszoktam már, szokd meg te is! :-)