vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Rózsika felébredt

Szerző: KödmadárDátum: 2013. május 15. 17:11

Műfaj: PrózaCimkék: herceg, hazugság, modern, mese, novella, élet, próza

Még érzem leheletét bíbor ajkamon, a szobámban leng az illata, de ő már nincs sehol. Hát, ez jól itt hagyott engem! Nem volt türelme kivárni, hogy felébredjek? Nagyszerű, hagyott egy csésze teát a dohányzóasztalon. Milyen stílszerű! Csipkebogyó.

Rózsika felébredt sok éves álmából. Kinyitotta szemét, de szivárványhártyáin még tükröződtek a színes álmok. Bántotta a fény, s riadtan nézett körül.

- És hol van a herceg, aki megcsókolt? Még érzem leheletét bíbor ajkamon, a szobámban leng az illata, de ő már nincs sehol. Hát, ez jól itt hagyott engem! Nem volt türelme kivárni, hogy felébredjek? Nagyszerű, hagyott egy csésze teát a dohányzóasztalon. Milyen stílszerű! Csipkebogyó.- Mohón kortyolt bele. Még emlékezett az ízére a régi időkből, nagyon szerette.
- Kevés benne a cukor – állapította meg kissé borzongva, majd pár korty után letette.
- Igya meg a herceg ezt a vacakot! Nahát, én lehet, hogy ismerem ezt a pasast még a lefekvés előtti időkből. Ő lehetett az, aki azt az ízetlen kakaót tukmálta rám. Most is jobban örülnék egy jó erős feketének! Sok cukorral! – a végét már kiabálta, hisz lassan a személyzetnek is fel kellene ébrednie.
- Milyen mese ez? Nem ezt ígérték az álmok! Minden rendes mesében a herceg marad a csók után, és feleségül veszi a gyönyörű hercegkisasszonyt! Vagy, ha nem is veszi, de legalább marad még egy kicsit. Talán nem vagyok gyönyörű? Vagy nem vagyok hercegkisasszony?- lépett a tükörhöz.
– Tükröm, tükröm, mondd meg nékem… - kezdte volna, de eszébe jutott, hogy a tükör csak Hófehérkével és a gonosz mostohával szokott szóba elegyedni. Így aztán csak nézte magát.
- Mintha már őszülnék egy kicsit! – vont félre egy homlokába hulló tincset. – Hát nem azt ígérték, hogy alvás közben nem öregszem? Szóval, megint át lettem verve! A hazugság az egyetlen örök. Időtlen… Tovább nézegette magát, hisz rég látta utoljára.
- Nagy az orrom… - kissé távolabb lépett, hogy egész alakját szemügyre vehesse.
- Kicsi a mellem… Fordítottan vagyok arányos. Na jó, a csípőmmel meg vagyok elégedve. Persze, így aztán érthető, hogy lelépett a herceg. Ez a Grimm is megéri a pénzét! Ígérni azt tud fűt meg fát - és tessék! Még jó, hogy felébredtem egyáltalán!
- Körbe sétált a szobában, közben egyenként végig húzta mutató ujját a bútorokon.
- Ez bizony poros. –állapította meg enyhe grimasszal orcáján.
- Persze, a szolgálók is aludtak. Micsoda pókhálók!- nézett a mennyezetre. – Beleptek minden kis zugot, szegletet. Éppenséggel nekik is aludniuk kellett volna, szerintem…- bizonytalanodott el kicsit, mire a gondolat végére ért. Mert, hogy ezt így konkrétan senki nem ígérte, azt hiszem. Most egy kicsit én is bizonytalan vagyok. Túl sok mesét olvastam már, talán keverem. Kritizálni meg nem szoktam más történetét. Ha egyszer mégis, akkor majd jól megmondom! A húsába marok az írónak! Na persze a hibákat is felsorolom, mint Egervári, aprólékosan, őszintén, de nem bántón; nem csak simán lehányok valakit! Az egy kicsit gusztustalan lenne…! Ébredhetnének lassan a többiek is, mert elegem van ebből a monologizálásból! Jó volna szólni valakihez. Lenne pár kérdésem is…
Szeme egy gitárra tévedt a sarokban. Szoknyája szélével letakarította róla a piszkot, komótosan leült, lábát alátámasztotta egy kis sámlival, és pengetni kezdte.
- Milyen hamis! – konstatálta, és aprólékosan hangolni kezdte.
- Gyönyörű hangja van, és még tudok rajta játszani! Ezt legalább nem vette el tőlem az a dilis író.

Érezte, ahogy simogatja fülét a zene, ahogy lüktetni kezd a vér az ereiben ismét. Mint a régi, szép időkben.
- Végre újra élek – gondolta – és soha többé nem hagyom, hogy elaltassanak!
Bátran pendítette meg a hangszert, de elpattant egy húr…

 

 

(A történeteim és verseim kivétel nélkül mind a fantáziám szüleményei. Kérem, hogy senki ne azonosítsa őket se velem, az íróval, se a szereplőimet más valóságos személlyel! Ködmadár)

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Eddig 10 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. Nem Tom   (#27150)

2013. május 18. 15:31

kedves Írónő! Semmit nem láttam, főleg azt nem, hogy te is a lövészárok klubban focizol.Csupán bátorkodtam megjegyezni, miután feldobtál egy labdát, hogy aki egy ilyen cikken élvezkedik az tralalla, tralalla... (nem ismétlem meg). Te szerencsésen magadra is vetted. Elárulom, hogy nem szoktam, ilyen mélységekig behatolni írótársaim aurájába./Nekem szokták mondani, mikor felcsatolom az Ikarus-szettet, hogy nem minden rólam szól.:))) / Amúgy meg nincs szebb, mint egy beteljesületlen szerelem, mert az még beteljesülhet! (Akkor aztán jönnek a piszkos gatyák, sorbaállás az üvegvisszaváltónál,és ha még nagyobbat álmodtál, a családon belüli erőszak!) Ugye milyen jó ha az ember empatikus? :)))) Tamás

Válasz Ködmadár hozzászólására (#27145).

 

2. Ködmadár   (#27145)

2013. május 18. 12:34

Igen, Nem Tom, jól látod: évekig elhagyott lövészárok voltam egy nagyon beteg férj mellett. Meg sem fordult a fejemben, hogy másként is lehetne. Hogy élni is kellene kicsit. A herceg jött, s felébredtem, lángot fogtam. Ő pedig elment, itt hagyott lobogva! Tüzér van másik. Olyan, aki lőni is mer, nem csak célba vesz - de az égési sérülések nyomot hagytak örökre...

 

3. Zseva   (#27134)

2013. május 18. 06:44

Szia!... Most, hogy az apró részletekbe is beavattál még egyszer elolvasva, még jobban tetszik... Olyan jó érzés, hogy nem csak nálam szokott elpattanni egy húr a végén... De tonképpen mit is siratunk, ha az a kakaó, bogyó tea nem is volt olyan finom? :-)

 

4. Ködmadár   (#27127)

2013. május 17. 14:44

Maradjunk abban, hogy "Lendületes, jó kis írás." Nekem tetszik. :-)

Válasz Nem Tom hozzászólására (#27124).

 

5. Nem Tom   (#27124)

2013. május 17. 13:08

Egyelekmeg! Aki ezen élvezkedik, vagy egy elhagyott lövészárok (nõi változat), vagy nyolc éve labdát varr a sitten! :))) Szép dolog a nosztalgia, de visszamenöleg, már nem lehet.....! Szóval, tudod...

 

6. Nem Tom   (#27118)

2013. május 17. 11:47

Nos, Ködmadár! Igaza volt a hercegnek. Nem túl erotikus, ha csók közben, nem Csipkedi Rózsika magát, és orvul bealszik! Ami az ekegedelen szépségeket illeti, mindig a legrondábbak kelnek el elöször. No, és még valami! Írd meg a tutit,ne a hsz-ekben meséld el.:))) Ilyen alapon, ahogy te írsz feltételezem, hogy a Grimm testvérek meséi, is másról szólnak, csak nem merték megírni. Lehet, hogy a nagyannyuknak fertözõ ludtalpa volt, tehát ezért jõtt a herceg fehér lovon, és azért fiatal férfi, hogy az olvasok, csak másodikra ismerjék fel a nagymamájukat.:)))

 

7. Ködmadár   (#27115)

2013. május 17. 10:14

Még egy kicsi a részletekről: Színes álmok címen kaptam a kedvesemtől egy verset... Meg egy gitárral kísért dalát hallhattam régen is személyes előadásában, most pedig felvételen kaptam meg. Altató dal... Ami a kritikáit illeti: eleinte ő biztatott, mert tetszett neki a stílusom, később jelezte, hogy WC papírnak valók... A monologizálásból meg azért lett elegem, mert ritkán válaszolt a leveleimre, bár olyankor időhiányra hivatkozott. A gitár hangja persze azért hamis, mert átverve érzem magam. Na, ezt jól kielemeztem nektek! :-)

 

8. Ködmadár   (#27110)

2013. május 17. 09:47

Örülök, ha tetszett! :-) És mintha a szórakozásnál több gondolatot is hozott volna fel belőled! :-) Az italoknak is van az írásban jelentősége, és elárulom nektek, ha már ilyen kedvesek vagytok! 16. éves koromban egy ízetlen instant kakaóval itatott szerelmeskedés után. 30. évvel később egy kávé mellett csókolt nagyon finoman. Amikor szakítottunk, egy csipkebogyó teát kértem az étteremben. Nem tudtam meginni. El kelett mennem, mielőtt elfogyott, mert nem akartam előtte sírni...

Válasz Zseva hozzászólására (#27108).

 

9. Zseva   (#27108)

2013. május 17. 09:39

Hú, ez nagyon bejött! De jó, hogy nem csak én vagyok naiv! Egy kis kárörvendés még belefér azt hiszem... nem félreérteni. Ilyen és ehhez hasonló csalódásokon megyünk keresztül. Megjegyzem én a kávét szeretem és mint mindig én szolgálom fel a "bogyónak".... Hogy én közben "csipkerózsikának" érzem magam, az őt egyáltalán nem zavarja. Talán nem is olvasta ezt a mesét. :-) Megissza a kávéját és elhúz oda, ahová mennie kell! Puszi, Zséva

 

10. Nem Tom   (#27107)

2013. május 17. 08:26

Lendületes, jó kis írás. Viszont, ha ezt is teli tűzdelted szimbólumokkal, akkor fogalmam sincs miről szólhat. De lenne ötletem. Mondjuk az almafa tüskéje altatta el Cs.Rózsika fiatalkorút. Továbbá azért kicsi a melle a csajnak, mert 100 évig hason aludt. És, akkor még örülhet, hogy nem lett púpos. :))) Tamás