vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

SZERDA, CSILLAGIDŐ 130914.

Műfaj: PrózaCimkék: paródia

Szerencsénk volt, a műszaki főtisztünk sikeresen megoldotta a technikai problémát és indulhattunk tovább, megoldódott a probléma, visszahívtuk a kutató szondát.

SZERDA, CSILLAGIDŐ 130914.

A hajó fedélzetén élénk vitát váltott ki, itt a holoszobában a hajnali borulás miért nem váltott ki némi csapadékot, lehetőségképpen legalább annyit hogy elverje a port, de ne húzza le az átlagos középhőmérsékletet a statisztikailag megfelelő érték alá.
Megérkeztünk abba a térrészbe csillaghajónkkal, a Nautika Szefantorisszal, ahol már távol vagyunk a galaxis minden spirálkarjától. Messze az Orion spiráltól és túl az alfa kvadránson. A térváltás épp lehetetlen, a deutérium tartályok hipermágneseinek hibájából. Vega, a kapitány ráküldte a javítók főnökét, Manót, a javításra, Jeffris csőben kezdje meg a javításokat. Nem volt mit tenni, kilőttünk egy kutató szondát, a munkát nem akartuk szüneteltetni. Megkérdeztük kutató tisztünket Kiss Lászlót, mit is tehetnénk. Élből azt javasolta ugorjunk vissza a huszonegyedik századba, a hajó nevét adó klub helyszínére virtuálisan, hiszen az ő egyik őse ott tartott előadást a mi kutatási témánkról, az exobolygók kutatásáról. Ez bizony akkor még friss téma volt, a Föld csekély termelési volumenét jelentékeny részben pumpálták az alapkutatásba, többek közt az élet keletkezésének vizsgálatába, a világűr távoli részének műszeres figyelésébe... Viszonylag egyszerű berendezésekkel valós eredményeket értek el. A csapat, lévén hogy az exoarcheológiai képzésük hozzávetőleg egyszerűbb volt, az akadémián csak egy kreditért kellett hallgatni, szóval nem voltunk ezzel tisztában. László szeme felcsillant, és elkezdte a mondandóját, a távoli múltról az ősi technikákról és egy laza száztíz perces mélyreható előadást tartott. Persze ez már régi megfigyelési módszer, nem a gravitációs hullámok interferált abszorpcióján alapult, hanem statisztikai elemzéseket, hagyományos Doppler effektet, kitakarásos fényerő mérést, valamiféle CCD-s optikai érzékelővel. Értettük, élveztük, ám mi inkább a hipertér hullámzását szeretjük detektálni a hiperonok gravitációs szekunder sugárzását mutató dimenziós kvantum fluktualitás differálásával. Persze én a skalár térmező időben számított derivált metrikus bozonterén nyomot hagyó hiperfluktuációját szeretem figyelni.
Szerencsénk volt, a műszaki főtisztünk sikeresen megoldotta a technikai problémát és indulhattunk tovább, megoldódott a probléma, visszahívtuk a kutató szondát.

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.