Sublót
Dátum: 2014. február 20. 20:59Műfaj: PrózaCimkék: múlt , idők, idő |  |
Kesernyés volt a hang, halkan szólította cukorból alkotott ribóz párjaim dezoxi kötéséim voltát. Nem haragszom most sem Rád, hiszen hiszem, hogy hiszed, a féktelen összeható térben létszerelem világít a téren át!
Sublót
Tableten vett tablettát görget kezembe a jövő, Nem jegyzett engedetlen szer szánt színtiszta élvezetet, már is félem elveszett képeim mátrixba fagyva, ki nem mondott gondolataim vesztét. Gyötör. Élesen vágják időkések DNS, RNS szekvenciáim, cukorbaba szerelem kötésein át átoldott kettős együttlétben épült érthetetlen vonzódásával épített kötéseim, W és Z bozonok, metrikus fotonokon. Réteg chromatogram mutatja jövőm félelem fájljait orvosok használta technikai eszközzel és, És nem élek. Hisz nem vagy. Pláne nem velem. Hahotát váltó hörgő léleklevegő vétel rázza testem. Köhögve köpöm könnyeim a lélektelen létnek. Nincs is itt senki, nem vigyáz csak a mátrix vagy az sem és főleg nem a mindenható életeket harmonizáló örök szerelem.
Szerelem, szerelem, szerelem...
Ja, én is vétkeztem, vétkezem.
Fiókból rántották ki jövőm. Miért nem melletted állt a szekrényem? Tablettát görget idő tenyerem öblében.
Neked félem az időm szétrázott bozonjait a testesült teremtés technicolor
technológiáját.
Kedvesem!
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
