Szakíts, ha bírsz!
Dátum: 2013. augusztus 22. 09:11Műfaj: ÉrdekességCimkék: segítségkérés, partnerkapcsolat, élet |  |
Legyünk őszinték!? Átvágtál. Ha mindezt előbb tudom, ma nem kellene számon kérnem sem az időt, sem az érzelmeket…. Az időt, az érzelmet már nem, de add vissza, ami nem a tiéd! Ha számodra ez semmit nem jelentett, akkor ne késlekedj tovább!
Azt hittem csak vicc az egész, amikor azt mondtad, engedjelek be. (Talán meggondoltad magad és még sem jössz? - hiszen nekem sem volt könnyű a helyzetem abban a pillanatban - gondoltam. Éppen a tus alól léptem ki, amikor rám csörögtél… Engedjelek be!)
Nem egyedül jöttél, mint az utóbbi időben minden alkalommal, hanem a kutyáddal. Nehéz helyzetemet mindig is sikerült kihasználnod, mint ekkor is. Megadtam a módját, mint mindig is…
Hát ennek vetek most véget. Mert ne hidd egy percig sem, hogy kárpótoltál mindazért, amit idáig el kellett viseljek. Kihasználtál, nem kevés idő ez - mintsem hinnéd, mint ahogy mindenkit, akit csak lehetett. Élj ezzel a tudatoddal és felejts el, de örökre.
Nem csak nekem teszel ezzel szívességet! A lányom sem szeret, éspedig azért, mert mindent elkövettél hogy idáig eljussak. Emlékszel mit mondtál róla és rólam? Nem mondom ki, de te ezt tudod. Fájdalmat okoztál. Nem állítottalak falhoz. Tudtad az elején, hogy nem vagyok egyedül. Valakiről gondoskodnom kell! Mégsem hagytál ki egyetlen alkalmat sem, hogy ezt éreztesd velem…
Mi a fészkes fenét akartál te tulajdonképpen? – kérdeztem magamtól nem egyszer. Ha arra sem voltál képes, hogy egy meglévő kapcsolatodat megtarts, ami alapvetően számodra kényelmes, kézenfekvő volt és anyagilag sem megterhelő. Akkor kaphattál elő, amikor csak akartad? Vagy azt hitted, hogy több vagy, mint aminek gondoltalak? Hát nagyot tévedtél. Sok mindenről le kellett mondanom arra a kis időre, amit együtt töltöttünk. Mondhatjuk úgy is, áldozatot hoztam nemegyszer. Éspedig, mert én ilyen vagyok. Soha senkit nem használtam ki. Nem volt hozzá tehetségem. A szándékomtól is messze járt. Éppen ezért ideje lenne odafigyelned másokra is magadon kívül. Hátha van még benned a becsületnek egy szemernyi része. De ez már nem az én gondom lesz, azt hiszem, csak meg kellett mondania valakinek, hogy tudd, egy percig sem bánom, ha vége van. Ugyanis nincs mit megbánnom.
Hadd mondjam el, még ha nincs is kinek, ami egy kapcsolat végén, azt hiszem, belém is szorult. Kényelmetlen, kellemetlen lehetett számodra a puszta tudata annak, hogy valakinek még sem feleltél meg olyannyira, mint eredetileg elképzelted? Minden szempontból semmi esetre sem. A fizikai érintkezés, - mint gondoltad, az együttlét, a testiség, a szex, ami velejárója egy kapcsolatnak, amire gyúrtad magad, önmagában számomra kevésnek bizonyult. Mégoly nagy intenzitással is művelted. Ezt nem egyszer érzékeltettem veled. Egyedül önmagadban erre kevésnek bizonyultál volna. Nem kellett egyedül rájönnöd. Kellettem hozzá én is. Nem mondtam soha, hogy semmiért egészen! Csakhogy ezt elfelejtetted. Pusztán erre az egy dologra egyszerűsítetted le a kérdést, nem hagyva erre semmi felkészülést a partnerednek? Ez nálam csak egy technikai dolog, ami részedről megnyilvánult. Érzelem nélkül mit sem ér.
Egészen más lett volna a leányzó fekvése, ha erről én előbb szerzek tudomást. Minderre nem került volna sor. Átvágtál. Nem adtam volna bele érzelmet, csak pusztán a szükséglet mértékéig ragadtattam volna el magam is, ha mindezt előbb tudom. Most nem kellene számon kérnem sem az időt, sem az érzelmeket, sem az anyagi vonzatát semminek, ami közöttünk történt.
Miután az időt, az érzelmet vissza már nem tudod adni, nem kérhető tőled számon, azt nem vitathatod, hogy ami viszont igen, „a kölcsön kenyér visszajár”. Tartozol nekem! Éspedig nem is kevéssel. Ha számodra ez a kapcsolat semmit nem jelentett, akkor ne késlekedj tovább!
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
