Szüret
Dátum: 2011. november 01. 09:34Műfaj: VersCimkék: szüret, caterine |  |
I Szüretelni meneteltünk kezeinkben vödörrel.
Az égbolt kéksége kísért, s a napsugár.
Vittünk magunkkal házi zsírt kisbödönnel,
Fasírtot, süteményt és hozzá házi pálinkát.
Lélekmelegítőt fogyasztottunk egy kupicával,
Szétosztották köztünk a kiskéseket,
S indultunk a tőkéket metszeni harmadával,
A puttonyba öntöttünk a terméseket.
Gyorsan telt a nagyhordó szőlővel,
S míg a gyerekek aszút szemezgettek,
Addig-addig fordult a puttonyos ember,
Míg a szőlőfürtök a kád tetejéig nem értek.
Jött a finom bográcsgulyásos ebéd,
Gyerekek örömére az édesség,
Majd a pincéből a több éves termés
Ajándéka, az igazi bor-csemegék.
Délután már tekertük a présgépet,
S folyt a zamatos édes nedű,
Cukor sem kell hozzá, jó évet
Zártak a gazdák, s hegedű
Került elő izibe, kezdődött a nóta,
Bekerült a hordókba a nemes itóka.
A mustot mindenki megkóstolta,
Egy-egy üveggel el is raktározta.
Már csak az aszú maradt szüret végire,
Abból lesz majd asszonyok kedvence,
Íze, mint méz, szelíd legényke
Készítette elő az aszút télire.
Igaz a mondása a jövendölésnek,
Áldás-békesség válik a javukra,
Urak, hölgyek végül útra kelnek,
Vödrökben ajándék szőlőt visznek.
Csábos a szép lány, még szebb az asszonynép,
Piros orcájuk, akár a rubint ég,
Megcsókolta szájuk a szőlő-nemzetség,
Urak dicsérik otthonuk nagy kincsét.
2011. október 8.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
