Szurtoslány lettem

Szerző: H.Kohut KatalinDátum: 2011. október 24. 21:49

Műfaj: VersCimkék: szurok, caterine

Tikkadok, ernyedek a déli hőségben,
Miközben szemeimmel riadtan tekingetek
A buszvezetőre és előtte az útra:
Ennyi kanyart bevenni szűk helyeken!
Ma a szokásos ábrándozásra, bámészkodásra
Sem tudtam koncentrálni,
Sejtjeim veszélyérzetet nínóztak.
Az emberek türelmetlenül utaznak,
Miközben én átadom magam
A gondolataimnak, ámulva bámulom a várost.
Most nincs miben gyönyörködni,
Feltúrt utcák, terek szerteszét.
Utam végét lelombozta egy
Hangos káromkodó női hang,
Mikor a busz az utca közepénél megállt:
Friss szurokban landoltunk,
Örökké megjelölt a mai nap,
Legalábbis, míg a fehér cipőm megmarad.
Sosem tudtam hozzászokni
A „tömegközlekedéshez”, pedig
Gyakorlom tehetetlenül.
Szeretnék ismét autóval utazva
Bejárni városokat, falvakat,
Éjszaka csak cél nélkül
Nekiindulni a nagyvilágnak,
Betérni egy-egy csárdába…
Rég volt, nekem ez maradt,
Én lettem a szurtoslány
Holle anyó kapuja alatt,
Pedig serénykedtem, igazul éltem,
Nem is igaz ez a sors,
Csak játék baba voltam
Kegyetlenek kezében?!