TAvasz
Dátum: 2014. március 09. 10:30Műfaj: EgyébCimkék: tavasz, március, türelem |  |
Az elmúlt egy évben minden megváltozott körülöttem. Emlékszem, korábban volt egy szemüvegem – rózsaszín. Ha feltettem, vakítóan sütött a nap, és bódítóan illatoztak a virágok.
Az elmúlt egy évben minden megváltozott körülöttem. Emlékszem, korábban volt egy szemüvegem – rózsaszín. Ha feltettem, vakítóan sütött a nap, és bódítóan illatoztak a virágok. Amikor levettem egy-egy pillanatra, olyankor kicsit megáztam. Láttam az utcák kutya ürülékes kövét, és éreztem a benzin gőzt a levegőben. Varázsszemüvegem mindig velem volt, bármikor feltehettem, hogy előbújjanak megint színes álmaim.
Persze, mindig akadt valaki, aki leverte időnként az orrom hegyéről, de szerencsére jól bírta a strapát. Megúszta néhány karcolással, de tökéletesen működött utána is. Már szinte mindig hordtam. Igaz, a cipőm szorított akkor is, de a világ mégis sokkal jobban mutatott így, mint nélküle.
Történt egyszer, hogy az egyik barátom teázni hívott. Hosszasan hallgattam őt, egészen belefeledkezve a témába. Amikor a végére ért mondandójának, mérgesen rám ripakodott: Tedd már le azt az átkozott olvasó szemüveget! Már nem is tudom, hová rejtettem akkor. Talán ott lapul a többi értéktelen kacat között a retikülömben? Esetleg a télikabátom zsebében, egy marék használt zsebkendő társaságában? Nem lelem.
Akartam másikat helyette. Bejártam a környező boltokat, sőt szétnéztem vidéki üzletben is, de illúziót sehol nem árulnak. Az egyik eladón láttam hajszálra olyat, mint az enyém volt. Már maga sem emlékezett, hogyan jutott hozzá, de csak az apró betűk olvasásához használja, azt mondta. Szóval, semmi varázslat!
Valaki azt üzente pár hete, ne bánkódjak, csak legyek türelmes. Rá mindig hallgatok. Most itt ülök a márciusi napsütésben, egy kis padon, és várok. A fény vakítja a szemem, de nem érzem a meleget. Elég lesz-e vajon ez a rózsának, hogy kiviruljon? Most csak mozdulatlanul figyelek, és nézem a csupasz, tövises ágakat. Remélem, hogy rövidesen megjelennek az apró zöld rügyek, és kibomlanak előttem. Már-cius van. Ábrándozom. Vajon, milyen színekben pompáznak majd a szirmok? Bár érinthetném ajkammal bársonyát...!
A pincér néha hoz egy jeges kávét, nehogy elaludjak, és lekéssem a tavasz ébredését.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketMég nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
