TEM (Terra-isomer Energetic Volume)
Dátum: 2015. július 14. 21:32Műfaj: PrózaCimkék: (terra-isomer energetic volume) |  |
Néha oly bizonytalan az élet, és oly mocsok dolgokat dob ránk, néha úgy félek, nem kell ez nélküled! Nekem egy hűs sziget vagy a világ oltárán, egy nyíló harmatos virág, kicsi kis kedves, ölelő szerelemes, és néha az őrület, mikor már ott a szex!
TEM
(Terra-isomer Energetic Volume)
Néha oly bizonytalan az élet, és oly mocsok dolgokat dob ránk, néha úgy félek, nem kell ez nélküled!
Nekem egy hűs sziget vagy a világ oltárán, egy nyíló harmatos virág, kicsi kis kedves, ölelő szerelemes, és néha az őrület, mikor már ott a szex!
Víz felett vár, felette kápolna, égbe imádkozik, bent térden új asszony, szoknyája lebben, ég tüzéből szikrát szakít, kezébe fogja, és elém teszi. Hó havából csillagport öntök szívébe, és mély barna szeméből kérem, kutatom, keresem, hisz tudom, ölel most is, engem… kezében nyugszik kezem. Nyugalom tengerét, szerelem viharóceánját és ezer csókját kapom én! Mit is adhatnék, talán a lelkem és minden érzelmem! Bennem dobban a szíve és benned az enyém! Ezer szóban is egy a lélek, veszti szavát a végtelen, hiába ölelik egymást a párhuzamos mértan hűs oldalán, mert mi majd öleljük egymást, a parallel meg küzd és mi csókban forrunk, míg a párhuzamosok még mindig a messzit gyötrik és mi. Volt, és várom máris a napot, mely igézve felettünk áll, mely szívébe zárja az új érintést mi kettőnk boldog új premierje, mert nem csak Te szállsz le a vonatról, hanem a boldogság! Te és én.
TEM!
Az idő néha oly végtelen, de ha nem kell, úgy száguld, mint egy vágtató vonat és szürke füstöt okád. Érezlek! A szíved gyönyörű és finom a lelked, ölelem és szeretem, de mikor a busz várja, hogy elvigyen, csillogó lelkem tükre darabokra hull és hiába fogom kezed, hiába karolom át ölelő lelked, már halál táncolja vigalomba szökőn búsan borúban vágtató vonatod és bár még velem, de már érezhetően egyre messzebb.
TEM!
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
