Társat kerestem
Dátum: 2013. április 13. 19:36Műfaj: PrózaCimkék: társ, csalódás, hazugság |  |
Sokan nincsenek tisztában azzal, ha társkeresésre adják a fejüket mennyi mindennel nem számolnak és a látszat a felületes szemlélőt milyen előre kiszámíthatatlan helyzetekbe sodorja…
Ma sem tud kimozdulni. Mindig csak a szokásos, pár perces tevékenység, ami tartósan kitölti idejét. Nagyon unja már a négy falat. A hosszú tél, a bezártság, az egyedüllét, még ha nem is konkrét, de tény, egyedül érzi magát. Mégis mit kezdhetne mást kedv és minden motiváció nélkül? A házimunka számára már rutin. Észre sem veszi, ahogy a keze nyomán helyére kerülnek a tárgyak. Az ottfelejtett göngyöleg. Már régóta nem szól érte, belefér az idejébe. Mit is kezdene e tevékenység nélkül magával. A lányát úgy sem érdekli semmi. Jól van az úgy, ahogy hagyta. Minek mozdítsa ki méla egyhangúságából, eddig sem jutott vele dűlőre, ha szóvá tette: - Tegyen már végre maga után rendet? Lassan hiábavalóságnak tűnt a kérése, süket fülekre talált. Beletörődött a hétköznapok monotonságába. Csak néha-néha kényszerítette magát arra az időszakra emlékezni a múltból, amikor még mindennek értelmét érezte.
Akkor, amikor még dolgozott és a társa is segítette. Volt kit meleg étellel haza várnia. Cserébe sok segítséget kapott tőle. A munkája végeztével a kertben tevékenykedett, hogy neki ne legyen más dolga csak a veteményezés hét végeken, kikapcsolódás gyanánt. Nem is volt sokáig semmi gond közöttük. Szeretett vele kettesben együtt lenni. Aztán minden megváltozott, amikor az a baleset érte. Nem lett volna semmi baj, ha nem harcolja ki magának azt a motort. Megkapta, és lám mindent megváltoztatott körülöttük. Úgy-ahogy rendbe tették a csontjait, de valami mégsem stimmelt. Már nem volt ugyanaz a társa, mint korábban. Házsártos lett, kötekedő, mogorva, gyanakvó, barátságtalan. A veszekedések lassan felőrölték az évtizedekig fennmaradt békét. Különváltak, abban bízva, hogy kettejük barátsága még sokáig fenntartható. Évek teltek el így, de lassan eltávolodtak egymástól. A nem közös célok mindkettőjüket más irányba terelték. (Nem tudom hol van? Nem tudok róla semmit. Már ő sem érdeklődik felőlem. Vége van.)
Pár hete még együtt volt azzal a férfival, akit bár soha ne ismert volna meg. Amikor először meglátta, ott támaszkodni a kocsijának, miközben rá várakozott, gondolta van még ideje elszaladni a boltba cigarettát venni, miközben megérkezett. Már a lányával beszélgetett a ház előtt. Ők ketten ez alatt a röpke pár perc alatt megismerkedtek egymással. Emlékszik, mennyire jelentéktelen, hétköznapi, majdhogynem lumpen kinézetű figura volt a férfi. Semmi különös, de még halvány vonzalom sem adta jelét a láttán. Pusztán a kíváncsiság, mely az asszonyt hajtotta. Társat keresett, de messze nem ez volt elképzelése netovábbja (ideálja). Mégis beült az autójába. Vesztére, mert ettől kezdve a férfitől nem tudott szabadulni. Idővel teljesen a hatása alá került. Nem tudhatta, hogy az, amit ő keresett, és úgy érezte benne megtalálta, a férfi részéről mindössze egy régóta beidegződött, szokássá elfajult duhaj viselkedésforma, rutin, mely éveken át kitartóan készülve és alkalmazva életformájává nőtte ki magát. Ahogyan kénye-kedve szerint tette neki a szépet, sokáig elhitetve kettejük barátságát, ugyanezt heti szinten tudta művelni más hozzá hasonlóan hiszékeny, és naiv nőkkel, belőlük élt. Egészen addig, amíg az asszony egy szép napon rá nem jött, hogy ő is hiszékenységének áldozata és semmivel sem jelent többet a férfi számára, mint azok a nők, akikkel távollétében az ideje nagy részét tölti.
E keserű felismerés nem várt fájdalmat okozott benne, de felébredt végre kábulatából és már nem érdekelte többet hol jár, kivel van, mit csinál? Már csak magának teszi fel néha-néha még a kérdést. (Hogy lehettem ekkora marha?)
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Zseva (#26911) | 2013. április 15. 22:41 |
Kedves Macsek! Mert a cél vezérel. Mennél többször, annál jobb. Hogy azok is meghallják, akik még előtte vannak. Majd, ha már feladtam, szólok. Addig olvass, legalább nem ér baleset. Engem sajnos már sokszor ért. Ettől szeretnélek megkímélni téged is. Pussz! :-) | |
Válasz Macska hozzászólására (#26910). |
|
2. Macska (#26910) | 2013. április 15. 22:32 |
Kedves Éva! Már annyiszor, olyan sokféleképpen megírtad ezeket az érzéseket és emlékeket, de még mindig olvasmányos. Köszönöm! Puszi! | |
| |
