vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Tíz szóra...cím nélkül

Műfaj: VersCimkék: itt kopogtat az ajtónkon

Megfáradt az élet Nap szítta ereje,

Hol van már a nyárnak langy, kezdő melege?

Csak gondolat bírja a rét milyen tarka,

Hogy száll a pillangó ide-oda rajta?

Minden falevél már maga egy-egy virág,

Ahogy őszbe fordul a teremtett világ.

Színt lop a Nagy Ecset, majd egy zöldet kerít,

Megpödrött sörtéket kistálkákba merít…

Egy suhintás véle – más színű a kabát,

S míg pörög a levél, nézegeti magát.

Szél túr fák hajába, ritkítva hol sűrű,

Alatta száz színben egy karikagyűrű.

Gyűrögetve, tépve pihen az év fele…

Igazából senki nem törődik vele.

Szép volt, de már elmúlt – egy se pöröl érte,

Szél söpör dombot pedig… senki se kérte!

 

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Eddig 1 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.


1. Zseva   (#25652)

2012. szeptember 24. 18:21

Nagyon szép! :-)