Tök kaffa az élet

Szerző: Bangó JánosDátum: 2014. augusztus 28. 23:05

Műfaj: PrózaCimkék: hiányzol

És ott a talány Hegyek mélyéről szakadt fel Képzeletben ha velem leszel Égben kötött végtelen vonzalom Én már jártam az utadon Miért kérded Miért hagzod fényed?

Tök kaffa az élet!
Beletettem egy skulót a forgótáras harmincnyolcasba, Tau, volt, nem a sivatagi sólyom. Az negyvenötös, és rohadt nagyot súlyt. Na de mindegy, jöjjön az orosz rulett, a fejemhez szorítottam, épp a homlokom közepébe, és vágytam, hogy ne is sike……Bang!
Huszonnégy grammal lettem könnyebb, és már itt vagyok a multi-verzum másik oldalán. Pulykafarm, esküszöm hogy az oroszlán épp füvet eszik a kecske mellett. Itt nincs is szerelem, csak szeretet. Annyira boldog mindenki, nekem köpnöm kell. Senki nem hangoskodik, és ha írok egy verset, mindenki dicséri, mint ha Byron lennék, vagy épp mondjuk Radnóti a füstös furcsa versével. Köpök egyet, és ott terem Isten! Mit csinálsz? A mennyek országában vagy, itt örök a szeretet! Itt van édesanyád is. Ha kívánod láthatod.
Anya megsimítja a hajam, és baltát dob a birsalmafa alá, ne csapjon villám a házba. Halkan könnyezi múltját, és csokit kínál, ha mennék szombati bevásárló útra. Halkan suttogja fülembe, kisfiam, te egyszer nagyon boldog ember leszel!
Kezemben még mindig a stukker, és egy újabb lőszert csempészek a halálhoz, már tudom, hiába forgatom a tárat, itt ez most halált halmoz minden vállalt bűnre. Bang! Szétszakad a fejem és még is csak Rá gondolok.
Pokolra jutottam. Éva Edittel paroláz, valamit suttognak egymás közt és mutogatnak rám. Judit épp Erika szemébe néz, és olvasom a szájáról, itt van már a mocsok, csak játszott velünk. Otthont kéne neki adni a tűz halálában. Kati csatol hozzá néhány mondatot, tudtátok, mikor érte sírtam, nem volt képes odaülni mellém a szolnoki buszpályaudvaron, és megkérdezni kedves miért sírsz? Nem szólt egy mukkot sem. Hideg fut végig a gerincemen, és vadul küzdök az emlékeimmel. Újabb golyót teszek a Tauba, és a homlokomhoz illesztem. Bang…
Szia Janó! Én máshol vagyok
Bang…Bang..
Szia Janó! Én máshol vagyok! Te már nem szeretsz! Hallod mit mondok?
Késhegynyi csilit teszek a tűzre, ha már szenvedem volt éned, hagy pörkölődjek ízes örök félelemben.
Barátok vagyunk, vagy nem?

És ott a talány

Hegyek mélyéről szakadt fel
Képzeletben ha velem leszel
Égben kötött végtelen vonzalom
Én már jártam az utadon
Miért kérded
Miért hagzod fényed?
Monoton halk dallamal súgom
Szisszenés legyen a füledben, én csak szeretlek
Végre mennyünk már
Mennyünk sörözni!
Csudi szép vagy és én élvezem
Kényes elhulló féktelen
Fényes éveidet