Tűzvirág (Szoboszlai Judit & Bangoca)
Dátum: 2015. június 23. 18:10Műfaj: VersCimkék: ezredév |  |
Tűzvirág
(Szoboszlai Judit & Bangoca)
Osztott, feszített íj
kilenc fejsze foka sorba'
ajtókon zár terem csukva’
száll a nyíl záporként sorba’
Hull a hideg halál,
szemekben villan, arat.
Haldoklom, ha nincs éden…
Ne menj! Nem engedlek!
Nekem öntsd ki a szíved!
Lobbanjon a tűz,égjen!
Kérők halomba hulljanak
holtan!
Zeusz hangja lobban: már ne
tovább hős!
Ne ontsd tovább a vért
tűzvirágból élet!
Kedvesem kér:
öleljem,csókoljam melleit,
szemérmetlen
csupasz szeméremdombjait
még!
Nyelvem türelmetlen fut,
ágaskodik…
Tűzvirág lobban,tükörben,
Odüsszeusz meggyfából
faragott ágyában ölelkezik
tűzben a virág.
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
