Ülök a padon
Dátum: 2015. július 01. 20:57Műfaj: PrózaCimkék: délután |  |
Jahve mérnöki pontossággal teremtette meg ezt a világot. Az tuti! Én meg nézem a zebrát. Autók suhannak át, látómezőmet macerálják, színes most is a kavargás. Sodrok cigarettát. Megnyugszom kicsit.
Ülök a padon
Várom a huszonegyest, fáradt vagyok kicsit. Forognak gondolatok ébrenlét és álom határán. Nyugatra vonult át a Nap, mert forog még a Föld, körkörösen a bólogató tengely körül, meg borul is kicsit az ekliptikához képest. Úgy egy 22 fokot. Jahve mérnöki pontossággal teremtette meg ezt a világot. Az tuti! Én meg nézem a zebrát. Autók suhannak át, látómezőmet macerálják, színes most is a kavargás. Sodrok cigarettát. Megnyugszom kicsit. Szemből az árkádok alól öreglány bevásárlóst húz maga után, zökkennek a kerekek, látszik hogy nagyon siet, tömve a cucc, oszt biztos romlós a tej, vagy a kifli. Nem látok bele. Zebrához ér, nem is néz szét, behajt a csíkos aszfaltra. Most érhette el a Földet egy ionvihar. Rátör a reuma, vagy agyában épül az ionkaszkád, szétütve néhány neuront. Lassít, vonszolja már csak magát. Izzó délutáni meleg önti el a fékező autósok hadát. Mami vánszorog tovább, és ugye csak három perc, míg átér sántán, balog kezével irányítva, rángatva a gurulós szatyrot. Aztán begyorsít én meg látom, érkezik a kettes villamos. Elsőnek ér oda. Szemem átsiklik a hirdető oszlopra. Laptop százhetven ezerért I5 processzorral. Körforgalomból meg motor, három hangvilla az oldalán, kanyarban döntve fordul a hosszú egyenesbe. Rezeg hétszázötven hertzet, előtte sorban cammogó autók. Feltornázza a hangot tizenegy ezer hertzre, és egy léptékben átszáguld ötöt. A hangerő is változik. Felettem, az árnyékot adó fáról rebbennek a verebek. Aztán újra csend. Hetvennel Skoda kanyar előtt fékez, de már nincs esély, Suzuki nem adja meg az elsőbbséget, új zaj töri meg a város morajló zúgását. Csattanás. Kiugranak. Telefon minkét érintett kezében. Nem halt meg senki. Én már nem bírom tovább, eldobom a fagyit, tekerek még egy cigit, és sétálok haza. Gondolkodom. Tényleg úgy, hogy ötven felett másnál is a cerka már nem úgy áll? Határozottan kinyitom a kocsma ajtaját. Ám egy hang, vissza kapom fejem, szétnézek. Egy kutya vonyít, húzza lábait, nem viselkedett szépen. Gazda veri. Eh! Oly szép ez az élet!
Felébredek.
Ülök a padon, mellém ült egy tizenéves élet, forró szoknyája alól csupasz comb, fentebb meg csábító lélek.
Öt sör biztos elég lesz!
Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. L.I.Zet (#30457) | 2015. július 26. 10:47 |
https://www.youtube.com/watch?v=UWSmP_kv9MY | |
| |
2. L.I.Zet (#30456) | 2015. július 26. 10:45 |
Jó kis szöveg! Tecc. | |
| |
