Utathja
Dátum: 2012. július 19. 09:24Műfaj: PrózaCimkék: humor |  |
Utathja Bhadrát vette feleségül, egy rendkívül szép asszonyt. A barátai le akarták beszélni, magyarázták, miért és hogyan járna jobban egy bányarémmel, de hiába, Utathja már rákattant a címlaplányra.
Utathja
Utathja Bhadrát vette feleségül, egy rendkívül szép asszonyt. A barátai le akarták beszélni, magyarázták, miért és hogyan járna jobban egy bányarémmel, de hiába, Utathja már rákattant a címlaplányra. Bhadrá vagy senki! Nem tartott sokáig, és bejött a második alternatíva: Varuna, a tenger istene elrabolta a szépasszonyt; levitte magával az óceán fenekére, és bizony, nemcsak tisztes távolból csodálta a feneket és az egyéb domborulatokat.
Akkoriban még olyan jó világ volt, hogy az emberek úgy éltek, mint a hal a vízben, de különösen a tengeristenek éltek jól. Tengernyi vizek, jelentékeny halkészpénzösszegek felett rendelkeztek, míg Utathja szegény bráhmana volt, nem is remélhette, hogy egyszer meggazdagodik, mert a törvény tiltja, hogy a bráhmanák dolgozzanak. Na nem mintha valaki is megpróbálta volna megszegni ezt a törvényt. És még azt merik mondani, hogy értelmetlen a törvényhozás. Nem az, csak jól kell megfogalmazni a törvényeket.
Ha azt mondjuk, hogy Utathja dühös lett, akkor még nem mondtunk semmit. Mégis, mit képzelnek egyes tengeristenek? Ott van nekik az összes tengeri tehén, a nereidák, lamantinok, dugongok, manátuszok; jobb napokon elkaphatnak egy sellőt – ezek többnyire a piszkos kikötői kocsmákban tanyáznak, ahol öreg tengeri medvék mesélik őket – nagyszerű választás a halászlány is, mert a víz alatt állítólag nem érezni a halszagot. De nem, Varunának éppen Bhadrá kellett, akit én emeltem ki a celebvilág mocsarából, megadtam neki a lehetőséget, hogy tisztességes asszony legyen, fulladjon bele a házimunkába és a gyereknevelésbe, mint a többiek. Már majdnem megtanulta, hogyan kell rizst főzni, és akkor tessék. Meglátja az első vastag aranyláncos, újgazdag istent, és rögtön ellopatja magát.
Kerül, amibe kerül, de visszaszerzem, fogadkozott Utathja.
Először csak a patakok vizét itta ki, aztán ivás közben jön meg az itvágy, sort kerített a folyókra és a tavakra. Megitta a tengerek és óceánok vizét, végül az utolsó harmatcseppet is, és még mindig szomjazott.
Az egész világon nem volt egyetlen csepp nedvesség sem, és a kihalt élőlények tátott szájjal bámulták Varuna szárazra került cifrapalotáját. Volt ott minden, kistorony, nagytorony, kupolda meg mindenféle fintalanság, mint a mesében. Csak szex nem, mert Varunát zavarta a nyilvánosság.
A mindenségit neki, mondta a tengeristen, hol istenkedjek ezentúl, ha még a sört sincs mivel vizezni? Én bizony hazaküldöm ezt az asszonyt.
Jól is tette, mert Utathjának már nagyon kellett. Nagy megkönnyebbülés volt, amikor megszabadult a tengersok víztől. Aztán utasította Bhadrát, hogy fürödjön meg, de alaposan.
Fürdés után olyan lett, mint az új, és Utathja nagyon örült, hogy mégsem egy bányarémet vett feleségül.
.
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
