Üzenet

Szerző: idegenDátum: 2015. február 03. 01:06

Műfaj: VersCimkék: bóbitának, válaszként

Szilánkok. Szívem törött tükrében
szavak emléke villan a fénybe.
„Szunnyadsz te régen, nem hallsz felőle,”
Keserűn hallgatsz, ahol vagy,ott.
Oh! Ha megszólalnál a messzeségből!
Csak küldenél egy apró jelet,
Hogy élsz! Hogy vagy! Hogy létezel még!
hogy ne hullassak könnyeket.

Ha elmenekülsz a hallgatásba,
nem csak a szívemen ejtesz sebet,
de posványba merülni hagyod a múltat,
céltalan minden ékezet.

Ne hagyd hogy végleg eltemessen
bármilyen árnyék takarja a napot.
Dacolj a sorssal! Légy erősebb!
Mert kellesz nekünk „oh átkozott! "

vissza a főoldalra ajánlom ezt a cikket

Eddig 1 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.