Vadászat
Dátum: 2014. március 15. 10:21Műfaj: VersCimkék: lélek, vers |  |
Nesztelen léptekkel
űzöm magamat,
a bennem élő,
megátalkodott vadat,
a csúcsokra vágyó,
buta állatot
meg kell ölnöm!
Te is beláthatod,
hogy értelmetlen léte,
s féktelen lételem
a kéjt hajszoló mámor,
mely szüntelen
kínjaival bárhol,
bármikor
vágyával gyilkol,
s utána sosem gyászol.
Most végre tudom,
megfogom,
a földön fekve is
két lábbal taposom.
Ész nélkül tombolva
kivégzem.
Neked is,
magamnak is
csak ennyit értem...
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
