Válaszok...,
Dátum: 2015. július 06. 23:36Műfaj: VersCimkék: kérdések, válaszok |  |
Ha arról kell beszéljek hogyan vagyok,
akkor csak néhány gondolatot
önthetek szavakba.....
Talán azt, hogy hiszek a tavaszba,
hogy élvezem a nyár esti csendet,
az őszi erdő hívogat hogy menjek,
gázoljak térdig a hullott hóban,
rakjak tüzet, s ha fellobban,... nyomban
látni fogom a tündérek táncát
akik őrzik a boldogság lángját.
Ezért ha este gyertyaláng lobban,
megszólal a lelkem, s azon nyomban,
valami csendes, földöntúli béke
költözik a kopott csavargó szívébe.
Köszönöm a kérdést. Jól vagyok.
Néha ugyan elgondolkodok,
hogy hogyan, merre is lesz a tovább,
hogy vajon az érkező éjszakát
felváltja- e még egyszer a fény,?
Vagy amikor az égbolt peremén
álmos szemekkel felbukkan a nap,
nem leszek már csak emlék, gondolat….?
Igen, jól vagyok! Köszönöm a kérdést.
Mért ne lennék jól? Hisz semmilyen érzést
nem titkoltam el, nem hallgatott a szám,
és volt néhány csodás éjszakám
amiért érdemes volt élni!
Ha lehetne haladékot kérni,
talán kérnék…de nem lehet,
Jobb is ez így… Az emberek
többnyire nem érdemelnek egy másik életet.
És azt hiszem, eléggé ember vagyok
ahhoz hogy én se akarjak új lapot…
Ez a leosztás nem kedvezett,
de úgy éltem, ahogy lehetett,
szerettem azt aki engem szeretett!
Szomorkás voltam,…csak néha nevetett
/Többnyire magán/ az-az idegen,
ki hajótöröttként, mint egy szigeten,
élt itt néhány órát, néhány éjszakát,
s a hajnali eső elmossa nyomát....
Mindig dúdolgatott mikor dolgozott.
Valami furcsán kesernyés dallamok
születtek ajkán, és az ének
messzire szállt , a messzeségnek
abba a távoli rejtett zugába,
ahol még hinni lehet a csodába….
.-.
"Vigyázzak magamra." ..... Nem vigyázok!
Soha nem tudtam. S bármerre járok,
(mindegy hogy szakadék, vagy csupán árok,)
Nem engedem hogy elzárja a világot.
Konok daccal teszem a dolgom,
a megélt életem nyomait hordom
akár egy szürkére fakult kabátot,
ami már ezernyi foltot látott
ám soha nem cserélik újra.
Megszoktam már. És bármilyen furcsa,
már nem is zavar.
Nem tagadom le, olykor felkavar
és meg is ijeszt néhány tünet,
de hát biztosan mindenkinek
megvan a saját démona.
Nem vagyok olyan ostoba
hogy örökké akarjak élni,
de nem felejtettem el remélni!
Remélek néhány szép napot,
egypár mosolyt. A megkopott,
kicsorbult utcakövek közt egy virágot.
Egy csendes padot, /ha éppen arra vágyok,
megpihenhessek a gesztenyék alatt,/
Remélek néhány szép tavaszt,
amikor a szellő virágszirmokat
sodor be hozzám az ablakon.
S ha végül elhagyom
ezt a megviselt testet,
akkor a felhőtlen estek
eggyel több csillagtól fénylenek...
Ám addig még megyek!
Addig még tartom egy kicsit az eget,
(Vagy az esernyőt a fejem felett,)
addig festek még néhány szivárványt,
hogy az eső után ne hiába várják,
reggel aludni küldöm a holdat,
s szólok mindenkinek hogy itt a holnap...
.......Szóval még ezernyi dogot kell hogy tegyek.
Aztán,ha már nem hiányzom senkinek....akkor elmegyek.
Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. idegen (#30458) | 2015. július 26. 13:28 |
Szívesen tettem./ Hisz ha szívben,/ túlcsordul az öröm, vagy a bánat,/ akkor jólesik elmondani a világnak/ hogy éltem:/ S az alkonyi fényben/megcsodáltam a denevérek táncát,/ a kerti út mellett lobogó fáklyát,/ a gyertya szélben hajladozó lángját,/ s az álmok világát....Ami éltet./ | |
Válasz L.I.Zet hozzászólására (#30453). |
|
2. L.I.Zet (#30453) | 2015. július 26. 10:22 |
:) Köszönöm, hogy elküldted a holdat, ez a nap is szép, mint jónéhány az elmúlt évtizedekben. Én nem tudtam volna ilyen szépen kifejezni ezt a hangulatot, ami bennem pont igy kavarog, mint benned. | |
| |
