Elhúzódó válság
Dátum: 2013. július 06. 12:16Műfaj: EgyébCimkék: egyéb, próza |  |
Vajon mennyi emberáldozat után találja ki valaki az új stratégiát, ami jobb, mint az elvéreztetett szocializmus, és jóval szélesebb réteget képvisel a kapitalizmusnál?
Haldoklik az emberiség nagy része, roham tempóban száguldanak a fogyasztói társadalmak a pusztulás felé. Vajon mennyi emberáldozat után találja ki valaki az új stratégiát, ami jobb, mint az elvéreztetett szocializmus, és jóval szélesebb réteget képvisel a kapitalizmusnál?
A rendszeresen visszatérő válságok figyelmeztető jelek, de a bankárok, politikusok, szilikontól duzzadó mellű és ajkú celebek bíznak még a vagyon erejében, s a máról holnapra tengődő szegények is modern pénz-mágiával próbálkoznak a közösségi oldalakon.
Az egyházak új erőre kapnak. Részben, mert a politika minden erővel támogatja a tudatlanságot, részben pedig azért, mert a nyomorban élők egyedül csak valamiféle isteni erőben bízhatnak a felemelkedésben, vagy legalább a túlvilági boldogságban.
Ugyan, hová vezethet az eltorzult ár-érték arány, amely inkább divat és sztereotípiák alapján kerül kiszámításra, mint a valóságos hozzáadott értékek érvényesítésével?
Hogyan teremtődnek elő mesébe illő fizetések bizonyos felkapott szakmákban, munkakörökben, míg nincsenek megfizetve mások életek megmentéséért, vagy olyan egyedi, különleges képességekért, amely sokunkból hiányzik.
Érdekesen működik ez a világ mostanában. Mintha nem az érték alapján fizetnénk, hanem a kiadott összeg határozná meg a dolgok jelentőségét. Az emberi élet is annál értékesebbnek számít, minél zsírosabb bankszámla kötődik hozzá.
Az egész világ behódolt egy démonnak. Győzött a gonosz. A pokol ott van, ahol az éhség és a fagy szedi az áldozatait. Ahol a jobb sorban élők nem mernek lenézni, mert lelkükben ott a rettegés: bármelyik pillanatban leszédülhetünk közéjük. Ha igyekszünk is nem tudomást venni róluk alant, azért agyunkban ott a tudat: onnan nem vezet út fölfelé!
Azt mondják, vállalkozni kell, ami pénz nélkül lehetetlen, de ha van, akkor is hiányzik hozzá a tudás. A mai oktatás leginkább arra törekszik, hogy jó beosztottakat adjon a társadalomnak.
Az a szülő, aki mindig is más urat szolgált, hogyan adhatná át azt a vállalkozói mentalitást, ami alapvető feltétele az életben maradásnak, tovább jutásnak ebben a környezetben? Akivel egész életében két mozdulatot ismételtettek a futószalag mellett, hogyan tudná kreativitásra ösztönözni alul táplált gyermekét?
Mondják, a holtig tartó tanulás fontos, hogy biztosítsd a jövőd. Hiába hallod, s értesz egyet vele, mert bizonyos alap műveltséget megszereztél már! Ha nincs munkád, van időd tanulni, de nem tudod megfizetni. Ha van munkád, bizonyos kiváltságos szint alatti beosztásban akkor sem támogatnak az ehhez szükséges idővel, ha valahogyan összekuporgatod a tandíj, a vizsgák és a könyvek árát.
A jelenlegi válság különösen kiélezi ezt a dilemmát, hisz a megfeszített munkában küzdők sem tudják a jövedelmükből megfizetni az eddig megszokott életszínvonalat. Otthon készített ételek, magunk varrott ruhák, mosószappanból kreált folyékony mosószerek, saját kezűleg kifestett lakások (sorolhatnám tovább) tartják még életben ezt a 21. századi dzsentri világot.
Ki tudja, meddig lehet ezt így folytatni? A nélkülöző tömeg nem támogatja hazai termékek vásárlásával a gazdaság talpra állítását. Túlélésre "játszik". Onnan nézve ez teljesen jogosnak tűnik, de látható, hogy a társadalom további elszegényesedéséhez vezet ez az ördögi kör. Ha a fogyasztói társadalomban csökken a kereslet, akkor a munkahelyek tovább fognak csökkenni, amely tovább apasztja a vásárlóerőt…
Remélem, senki nem várja most tőlem, hogy e kis gondolatsor végén megadjam a világ megváltást jelentő receptet! Erre ott vannak a jól fizetett, sok diplomás közgazdászok és politikusok. Itt a lehetőség számukra bizonyítani, hogy megérik a pénzünket! (Nehogy valaki azt gondolja, hogy véletlen hiba, szándékosan írtam így!) A statisztika tudományában ismeretes eldöntendő kérdés itt is felmerülhetne lassan: mire vizsgálunk? Ha az életek megtartása a cél, akkor talán nem a pénzre kellene súlyozni...
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketEddig 6 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Macska (#27601) | 2013. július 09. 09:56 |
Kedves Latrodectus! Egyetértek, veled, sőt, már Hitchcock is ugyanezeket a gondolatokat üzente meg nekünk a Madarak című alkotásával. | |
| |
2. Macska (#27600) | 2013. július 09. 09:54 |
Kedves Ködmadár! Nagyon egyet gondolunk. Megoldás? Hiszen amiről írsz, az már bűn, elég nagy bűn. Mit tehet a társadalom? Tilt, kötelez, végrehajtat, ellenőriz, büntet, jutalmaz, egy szóval: ösztönöz. Régóta azt gondolom, hogy gazdasági szereplőtől nem elvárható, hogy ne a saját érdekéért játsszon. A kölcsönösség, az együttműködés és az előrelátás már intelligencia kérdése, az pedig véletlenszerű egyenlőtlenséggel oszlik meg. Marad hát a következetes ösztönzés rém drágán fenntartható rendszere. Gondolatébresztő írásod arra ihlet, hogy megosszam veletek egy régebbi írásomat a blogomról. Köszönet érte! | |
| |
3. Ködmadár (#27599) | 2013. július 07. 16:49 |
Nem tudom, Zseva... Nem vagyok szakember, én is csak szenvedek ettől a helyzettől! Csak ábrándozom, hogy azok, akiket ezért fizetünk (szerintem elég jól), végre találnak valami megoldást... Félek, hogy ők is csak még többet akarnak keresni, és nem céljuk az egész társadalom felemelkedése. | |
Válasz Zseva hozzászólására (#27597). |
|
4. Ködmadár (#27598) | 2013. július 07. 16:35 |
Rém-álom c. versem is hasonló gondolatokról szól - ha érdekel... :-) | |
| |
5. Zseva (#27597) | 2013. július 07. 15:58 |
Szia Ködmadár! De bizony, azt vártam volna tőled, hogy valami használható ötlettel rukkolsz elő miután gondolatsoraidat végig olvastam... Mert előttem az utolsó kivezető utat (ajtót) is bezárták, hiába, mert ez után ötven méteres körzetben kettőt is kinyitottak... Eddig legalább belülről láthattam a piacot, már keresztül sem kell mennem rajta... Ugyan minek lássam a bőség kosarát?... Még csak erkölcsi alapom sem lehet már, hogy panaszkodjak, mert a kezemet akkor engedték el, amikor pedig szorosan meg kellett volna fognia valakinek, vagy a lábam földbe gyökerezhetett volna, lehetőséget sem adva, hogy átlépjem azt a küszöböt... Ha családok, párok sem fogják meg egymás kezét, a könnyebb utat választják, szétválnak, mert nincs összetartás, akkor mit remélhetünk?... | |
| |
6. Latrodectus (#27595) | 2013. július 07. 15:22 |
Kedves Ködmadár! Valós problémákat társz fel az írásodban. A pokolba vezető utat szépnek és jónak látszó szándékokkal kikövezték nekünk az öltönybe járó Antikrisztusok, és a társadalom elsétált a földipokolba. Mégis azt mondom volna megoldás. Mi, a nép, együtt kéz a kézben, és hatalmas tömegben, mert a tömegnek félelmetes ereje van. Csak a természet törvénye örök életű. Ha megnézed a madarakat, akik kolóniákban élnek és repülnek, alig fér hozzájuk a ragadozó, mert hatalmuk a tömegben, az összetartozás és összefogásukban van. Mi emberek miért nem tesszük ezt? Magunkért, gyermekeinkért, unokáinkért. Mi tartja vissza az embert, akinek már nincs veszteni valója sem? A félelem. Ez az Antikrisztusok igéje és fegyvere az emberiség ellen. De én hiszek az új világba, hiszem, hogy azok az emberek, akik alázattal megfogják társaik kezét egy elvért, azok befognak lépni egy csodás, szeretettel teli világba. | |
| |
