Végzet
Dátum: 2013. december 27. 11:29Műfaj: VersCimkék: vágy, vers |  |
Féktelen vágy űz feléd szüntelen.
Fogságban tart, el sosem érhetem.
Rabláncra fűz, messzire nem enged.
Megfoghatatlan, s nem ad kegyelmet.
Szívem véresre marta, húscafat,
Rágja lelkem, hoz bűnös kínokat.
Meghalni kész, és mégis él bátran.
Tudod, eddig mindent kipróbáltam!
Feldob, aztán lehullok a porba,
Most ölel, majd itt hagy megtiporva.
Bűnös végzetem titkolva élek,
Erőm elhagyott, már nem is félek...
Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Hulló Csilla(g) (#28944) | 2013. december 31. 01:19 |
Ismerős! Nagyon ismerős érzések! | |
| |
2. Ködmadár (#28916) | 2013. december 29. 18:01 |
Gyakorlat teszi a mestert! :-) | |
Válasz hozzászólására (#28911). |
|
