Verbális közelharc

Szerző: Bányai JánosDátum: 2014. január 09. 16:06

Műfaj: EgyébCimkék: vitatkozó ország a mienk

Szomorúan látom, a késhegyre menő igyekezetet a kinek mikor volt jobb, vagy rosszabb időintervallum bizonyítására. A saját szempontjából mindenkinek igaza lehet, de mit mondjak én, nekem az elmúlt hetven évben nem volt jó, és sajnos nem vagyok ezzel egyedül.

Most meséljek újra a világháború utáni időkről, a személyi kultuszról, a forradalomról, a „legvidámabb barakkról”, a rendszerváltás buktatóiról? A folyamatosan növekvő – gyakran elérhetetlen – igényeinkről, ismerethiányos hitelorientációnkról? Óhajaink és lehetőségeink reális felmérésének hiányáról, a „mindenki főnök szeretne lenni” effektusról, önfenntartási technikáink teljes csődjéről? Inkább néhány esetet említek, ahol számomra tanulságos, és talán követendő befejezése volt egy-egy verbális közelharcnak. 45-ben az első „villamos” a Nyugatitól a Nagycsarnokig közlekedett, kalauz már volt rajta, az illetékes ember – jól öltözött ötvenes úr személyében – a Kossuth Lajos utcánál szált fel , és azonnal kritizálni kezdte a kalauz munkáját. - Ön nem elég hangosan mondta a megálló nevét, figyelmetlenül tépi el a jegyeket, és nincs önön nyakkendő! - Kicsoda maga, hogy beleszól a dolgaimba? - A BSZKRT osztályvezetője vagyok, és jelentést fogok tenni! - Igazolja magát! Amint ez megtörtént a kalauz a válláról leemelt táskáját, az osztályvezető kezébe nyomva a „Tudja mit? Csinálja tovább maga!” kijelentéssel lelépett a még mozgó villamosról. István bátyám művésze volt a szakmájának, a fejlesztési részlegen csodájára jártak bútorkölteményeinek. Új osztályvezetőt neveztek ki, - „megbízható elvtárs” volt, de halvány fogalma sem volt a bútorgyártásról – aki nézte egy ideig Istvánt munka közben, majd megszólalt: -Sokkal termelékenyebb lenne az elvtárs, ha a másik kezével is dolgozna! -Megmutatná, hogy hogyan csináljam? -Jaj nem, én csak úgy mondom! Az utóbbi mondat szállóigévé vált a cégnél, de a szituációval a mában is gyakran találkozhatunk. Képzeljük magunk elé aktuális kioktatónk meglepett arckifejezését, ha feltennénk a kérdést: Megmutatná, hogy hogyan csináljam?vissza a főoldalra ajánlom ezt a cikket

Eddig 3 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. Zseva (#29520)	2014. május 10. 15:31
Kedves János! Mindkét eset nagyon jólesett a májamnak. Nekem is vannak emlékképeim a múltból. Ha idáig eljutott volna ez a szállóige, az lett volna az igazi! Milyen meglepett képet vágott volna a főkönyvelő, aki még a kákán is csomót keresett... Hogy ez nekem miért nem jutott az eszembe: "Megmutatná, hogyan csináljam?" :-) Hmm.


2. Macska (#29057)	2014. január 09. 23:41
Kedves János! A felhozott példákból azt szűröm le, hogy mindegy, melyik korban születtünk, mert lényegében nem változott a világ. A tudomány ugyan fejlődött, a színfalak feltűnőbbek lettek, a háttérzajok is erősebbek, de a szereplők rendre ugyanazt a drámát játszák.


3. Bányai János (#29030)	2014. január 09. 16:12
A tördelés még mindíg nem erőssége a szövegszerkesztőnek. Elnézést kérek.