Vidd tovább! Vidd
Dátum: 2017. február 11. 19:40Műfaj: PrózaCimkék: furcsán nézett rám, – |  |
Fáradt voltam, tovább botorkáltam, utam halkan bóklászott, szememben álom édes vágya. Utam jártam tovább, ám a térről kiáltás halk, elhaló hangja hallatszott.
Vidd tovább! Vidd!
Kezembe nyomta a pálcikát,
– furcsán nézett rám.
Fülembe súgta, ez nagyon fontos, aztán megint a tér közepére száguldott és kiabált!
Vidd tovább!
Lövésem sem volt ki ő, fel nem foghatom, hogy miért kiabál, pláne azt nem, hogy ebben nekem mi a szerepem.
Ott állt a tér közepén.
Távolból a villamos hangja csikorogta a tél utolsó napját, kereke alatt a sín sikoltva érezte a hideg haragját és a Tisza-parti házak timpanonja trillázva felelt csak rá, vidd tovább! Vidd tovább!
Kezembe markoltam és körbenéztem, mert nem értettem, miről van szó, de nyilván más sem értette, mert a Móra előtt csak a jeges eső szitált, és ónos, ólmos bevonatot képzett a gyöngykavicsok sárgás, fullasztó színén, némi ezüst csillanással bevonva azt. Csak én voltam ott. Lábam elé néztem, lábam alatt csikkantva zörrent valami elhagyott vallomás, lentről, a földből, mintha örök élet lenne a jég, vagy netán a csillanás.
Halványan derengett a szombat hajnala, kezemben apró pálcákkal álltam a Novotel előtt, ám távol halk hanggal muzsika szólt, valami hatvanas évekbeli hangzással.
Fáradt voltam, tovább botorkáltam, utam halkan bóklászott, szememben álom édes vágya. Utam jártam tovább, ám a térről kiáltás halk, elhaló hangja hallatszott:
Már ne így!
Vidd tovább!
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketMég nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
