Zárolt telep
Dátum: 2013. október 31. 23:24Műfaj: PrózaCimkék: évek |  |
Zárolt volt a telep, Az idegen faj technikai fölénye nem hagyott senkit futni. Biztos gyűlölet biztatott mindenkit a lehetetlen felé. Küzdeni kéne még, mi vagyunk a Földanya gyermekei, életünk a Gaya!
Zárolt telep
Te ezt csak gyakorold, ütni azt kell, alapállásban térd hajlítva, combjaidnál összehúzott láb, fiú vagy, tökön ne rúgjanak. Gyakorold a védést, és meditálj. Hiába vagy erős, a technika kell, lásd magad belül, hidd el hogy kemény vagy!
Lásd meg az élet értelmét! Gyertya ég az asztalon, a leves ettől még nem forró.
Utazásban nézed a múlt jelenét, gésa forró vízbe teát önt a tálba. Rizs ad most neked félelem gyomorgörcsöt. Emeld a lábad, és kötődj a múlhatatlan szenvedéshez, életed adod a klánhoz. Ne mozduljon lábad, tartsd a korsókat, ne löttyenjen víz. Ez csak hagy fájjon.
A vonat ablakán bámultam a suhanó világot, és most sem értem, hogy a távoli pontok miért suhannak előre, hisz el kéne tűnniük. Persze el is foszlanak, csak várni kell. Tabletta csúszik a számba, lizársavas dietil-amin Nyílik az ajtó, és belép egy lány, semmiképp nem múlt el negyven. Halkan és csendben láthatatlan számba teszek egy kapszulát, anfetemin. Sok lesz ez. A szelencében lévő hüvelykúpra gondolok, tele van spermaölő kemikáliával. Leveszi a blúzát, és a fejemben halk dallam szól. Izgalmasak a mellei, kissé sportosak, átdöfik a pólót.
A síkidom két dimenzióján mocsok baktériumok futkároztak végig. Valamiért úgy éreztem, köpnek az evolúcióra talán most találják ki mik is ők, vadul szaladgáltak a tárgylencsén. Egymásba gabalyodtak. Azt üzenték Te is Én vagyok.
Zárolt volt a telep, Az idegen faj technikai fölénye nem hagyott senkit futni. Biztos gyűlölet biztatott mindenkit a lehetetlen felé. Küzdeni kéne még, mi vagyunk a Földanya gyermekei, életünk a Geia!
Fuss! Fuss! Nem látják, kezedben a megmentés! Ments meg minket, ugorj a szemetesbe, kivisznek, és csatlakozz az ellenállókhoz! Fuss, Fuss, Fuss, nem él a rács, menekülhetsz!
Hehe, nézd a barmokat, azt hiszik szabadok, talán azért, mert a szemét közt azt hitték menekülhetnek, ezek tényleg parasztok, és most kényszer nélkül hajtják a hasznot nekünk.Hej hó! Nekünk!
Ne mozduljon lábad, tartsd a korsókat, ne löttyenjen víz. Ez csak hagy fájjon.
Kihívás volt, akartam, hogy enyém legyen, és magamhoz rántottam, öleltem. Nem védekezett. Kezembe vett pirulát nyelt, szabad lett tőle, hangosan beszélt delfinül. Én a ruháját szakítottam róla, hüvelyébe kúpot dugtam, és élveztük a száguldás csattanó kattogó moraját, hangját.
Yang az az igazat vetítette, nem csak az igazat, hanem a valódit.
Foszlás már az idei nyár.
Glicerint keverek kovával.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketMég nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
