Zrí

Szerző: Bangó JánosDátum: 2018. március 04. 14:12

Műfaj: PrózaCimkék: nekem ne beszélj az életről

A futár vakon futott tovább, a pergamen össze volt tekerve, semmi nem látszott, csak maga az élet utolsó lehelete. Félre fordultam, és az balakon láttam, tükör magam... Te voltál ott? Hallom még? Mi ez a szivárvány?

Zrí

A rétegelt falemez készítéséhez használt peroxidok marják a testet.

Beszélgetni
ismerni
robot lenni
Európa végtelen.

Kicsit később volt, nem éppen akkor, amikor kellett volna lennie, de a tény az mindig tény. Bassz! Basszustuba!
A rétegelt lemezhez hozzáadott könnyek és hozzáadott verejték is kell.

Zrí!

Valakihez beszéltem, de nagyon nem érdekelt, hogy ki van a lelkében, mert csak mondtam, ecseteltem, mi van itt bent, itt a lelkemben, és közben nagyon is, végképp leszartam mindenkit, mert csakis az érde3kelt, hogy kiadjam, mi az, mi bánt, mi tombol a lelkemben. Mondjuk a kettes villamoson, mikor csak magam elé beszéltem, és csak a közvetlen mellettem álló hihette azt, hogy őrület ez a fazon. Nem szólt semmit sem, és mikor a szemébe néztem, csak egy álnok, hazug momentum volt csillanásban, tudod, mert hazafelé mentem, és semmiképp nem a nagyvilágba. Ültem már széken, és kényelmetlen padon, világ felett, álltam már sarkamon, és sarkon, hátha villám oda csapna. Inkább a széleset választotta, és később el is váltam a lánytól, és persze az álmaimtól, pedig pólót, inget, hitet cseréltünk el szerelemért.

Zrí

Laktam fent Budán, onnan tudom, mit is jelent ez.
Beszélek
érdektelen
nem értem én sem
Gyötörnek ezek a hangok, fékeznek, ám közben oroszlánkarom-fehér-rózsa tövissel szúrják szívemet.
Paff!
Rétegelt a lemez
Alant születtem
késeket éleztem
fényes volt
és éles
Pneumatikus erők
színtelen oxid varázs
köhögés, mert mar
puff, és paff
kicsit véres lett
az ember és ember közötti
szemérmes villanás