A boldogság szárnyai
Dátum: 2008. május 12. 10:31Műfaj: VersCimkék: vers, érzések, szeretet |  |
A lágyan simogató tavaszi szél, éppen
Egy papírlapot sodort elém, s ekképpen
Állított meg utamon. Felemeltem a papírt,
S láttam, hogy valaki varázsbetűkkel írt
Rá sorokat, s a ragyogó betűket nézve
Rájöttem, hogy a kedves szavakba rejtve
Egy lélek lapul, mely addig nem szabadul,
Míg az írást fel nem olvassák, s a rabul
Ejtett lelket meg nem idézik. Elolvastam hát
Az írást, mely tartalmazott sok-sok csodát,
S mire a végére értem, már minden betű izzott,
S minden szó, kellemes meleget árasztott,
Aztán a betűk lepkévé váltak, s felszálltak
A papírról, majd egy angyallánnyá összeálltak,
Egyé olvadva előttem állt mosolyogva.
S talán ez volt a legjobb, s legszebb csoda
Mit eddig láttam, míg ezt a világot jártam,
De itt ilyesmit, csak ritkán találtam.
Most itt áll előttem, s karjait széttárja,
Mint aki az idők kezdete óta azt várja,
Hogy megöleljék, s kedvesen becézzék,
S hogy végre egy kicsit boldoggá tegyék
Azzal, hogy szeretik őt, önzetlenül,
Mert akkor szárnyakat kap ő is, s repül
Majd magasan a felhők között gondtalan,
S további életét már élheti boldogan.
Odalépek hát hozzá, s kedvesen átölelem,
Gyenge kis szárnyait most életre keltem,
S boldogan figyelem minden szárnycsapását,
Ahogy próbálgatja a boldogság szárnyát.
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
