A család

Szerző: MazsokaDátum: 2008. december 31. 10:06

Műfaj: EgyébCimkék: egypercesek

Az év utolsó hajnala. Apró koppanásokkal fut utánam a szél, az út közepén utolér, bólint egy köszönés félét, majd magamra hagy. Valahol egy kutya ugat, pár pillanat múlva felel rá egy másik.

Amúgy tökéletes a csend. A koppanás csak a sötét aszfalton, a koppanás, ami zenél.
A távolban feltűnik a busz. A sofőr, velem egykorú lehet, egyedül. Talán örül is kicsit, végre valaki, aki elüti a magány egyhangúságát. Rám mosolyog. Én vissza. Mint egy házaspár.
- Jó, hogy látlak Kedves, jól aludtál?- kérdezi a szeme, és én némán igent bólintok.
Középre ülök. Elindulunk. Valahol vár egy újabb állomás. Egyikünk sem hitte volna, hogy megjelenik Ő, a gyermek. Isten adománya. Hanyagul hátára vetett zsákkal, köszönésfélével a szája szegletében a hátsó ülésre ül. Tökéletes az idill. Elől az apa - vezet. Időnként belepillant a visszapillantó tükörbe, találkozik a szeme az enyémmel. Szemében kérdés, minden rendben? Én, mint gondos anya, az ablak tükrében megnézem, gyermekem alszik-e már. Jól sejtettem, szétnyíló ajkai közül apró sóhaj száll fel, majd elmosolyodik álmában.
Előre bólintok. Az apa nyugtázza, és kicsit óvatosabban veszi be a következő kanyart, mint szokta, finomabban lép a fékre, mint eddig bármikor. Pedig csak hárman vagyunk. Az alkalmi család az év utolsó hajnalán. Apa, Anya, és a Fiú.

Minden rendben. Mehetünk. Vár ránk egy újabb állomás.

vissza a főoldalra ajánlom ezt a cikket

Eddig 1 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.