Adnám
Dátum: 2010. szeptember 15. 22:04Műfaj: VersCimkék: élet, barát, szeretlek |  |
Szégyelljem? Hogy van bennem szeretet?
Nem tudom, hogy kellene e.
Ha tudod, mond meg Te.
Nem önző, csak azt kérem,
szeressen az, akit szeretek.
Úgy ahogy én, ahogy tud,
vagy legyen barát, de szeressen.
Hisz lényem tudja, hol a helye.
tudja mit kaphat, kitől-mitől s mit nem,
mint régen… nem is oly…
Te adtad szavaid, én fogattam,
s visszaadtam mind azt, amit kaptam,
lehet busásan, ahogy sokszor is mondtad.
De nekem nem teher.
Bennem a szív nyüszít,
ha nem add többet, mint kap.
Isten adta, ajándék... talán, lehet.
De sokszor nekem gond.
Adnám, mindenem…
De semmim van, és csak a szívem…
Megszakad a szív bennem,
ha látom a sántikáló madarat,
éhes, gombszemű kutyát,
szenvedő, beteg nyuszit,marhát,
szürke egeret, csúnya farkú patkányt,
kígyót, békát, bogarat, ballagó csigát.
És mennyivel az embert? Mint állatot…
Kérnék vagyont, sok-sok pénzt,
hogy adjam annak, akinek,
hogy élvezze azt a részt,
ami nincs, mert nem lehet.
Betömném az éhes szájat,
letörölném a könnyeket,
örökre… de nem tehetem,
kevés hozzá a szívem.
Adnám vállamat, ahogy adtam is.
Viperának, sárkánynak, neked s neked…
S én csak nézném, és tekintetem súgná,
szeretlek.
Nem tudom, hogy kellene e.
Ha tudod, mond meg Te.
Nem önző, csak azt kérem,
szeressen az, akit szeretek.
Úgy ahogy én, ahogy tud,
vagy legyen barát, de szeressen.
Hisz lényem tudja, hol a helye.
tudja mit kaphat, kitől-mitől s mit nem,
mint régen… nem is oly…
Te adtad szavaid, én fogattam,
s visszaadtam mind azt, amit kaptam,
lehet busásan, ahogy sokszor is mondtad.
De nekem nem teher.
Bennem a szív nyüszít,
ha nem add többet, mint kap.
Isten adta, ajándék... talán, lehet.
De sokszor nekem gond.
Adnám, mindenem…
De semmim van, és csak a szívem…
Megszakad a szív bennem,
ha látom a sántikáló madarat,
éhes, gombszemű kutyát,
szenvedő, beteg nyuszit,marhát,
szürke egeret, csúnya farkú patkányt,
kígyót, békát, bogarat, ballagó csigát.
És mennyivel az embert? Mint állatot…
Kérnék vagyont, sok-sok pénzt,
hogy adjam annak, akinek,
hogy élvezze azt a részt,
ami nincs, mert nem lehet.
Betömném az éhes szájat,
letörölném a könnyeket,
örökre… de nem tehetem,
kevés hozzá a szívem.
Adnám vállamat, ahogy adtam is.
Viperának, sárkánynak, neked s neked…
S én csak nézném, és tekintetem súgná,
szeretlek.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
