Ágens sámán-éneke
Dátum: 2008. április 05. 09:38Műfaj: VersCimkék: színház, ének, látvány |  |
1.
nappali almok
malmozó napalmok
napozó karmok
jajok és vészek
beékelődnek
vérben járok
holtra válok
míg dúlnak
a dekkoló
járványok
Bakok és Rákok
térítenek
aztán
egyenlítenek
gaz orgazmusodba
beleköp
egy divatszálkás
kínzócölöp
2.
csak a tisztító kemence
fordult ki olajos
sarkából
nem a Föld
mely a csatornában
lapul
sárból és sírokból
vágtató szitkokból
visszük világgá
a mocsárláz italát
az úrnő
Utolsó Vacsoráját
szőlőlevélbe
göngyölt
sápadó izmok
hétpecsétet old fel
egy tengerszem-torok
hasadékaid
vízébe fúltak
a vértes napokon
osztott
vatta-csókjaid
elsorvadnak
multi-plexi eleink
képmásában
tömjén-szépségeink
áldozunk-e még
késhegyig
nap mint nap
a tolvaj nemzette
alkalomnak?
sziromhullásért
áhítoznak
kelyhükkel kérkedve
a hasukat süttető
várúr-bogarak
dögcédulán küldenek
levelet
egy tapadó örvénynek
az agyba-főbe vert
másodpercek
tokba zárta
az érzékek csellóit
Morgana márványos
átka
bongjatok
csontkovács őrszázadok
kússzatok belém
kondás mozdulatok!
álarccal falnak
állítják itt
az elme
beteglátogatóit
liliom levegőt
sikoltanak
a naplóba iktatott
istennyilak
ellepik asztalunk
a sugárhajtású egerek
s a jövő étkein
térdepelnek
kifakult gyolcs
kendőben
bujkál ligetünkben
a borstörő sors
testről testre
tántorognak
az üzekedés
lomha ütegei
előre az alkonyatnak
gumibotokból
ültették
megvetett
lepedő-keresztjeinket
a repedtsarkú
igézetek
bűntudatát mossa
poharazó pánikban
árnyékod
hossza
maholnap holt
dallamok láncra vert
lábnyomát
őrzi
egy pipacsnyi folt
arcomra kiülnek
szigorúságod
ostor-csíkjai
és haraggá hevülnek
s betoppan
holt szomjan
zárórát zavarva
a Kőszemű Vércse
míg reánk borul
szótlan-igazul
egy szakadék
Szerencse
