vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

A gereblyenyél, a kutya és a pórul járt hősszerelmes

Műfaj: VersCimkék: sultan meséi

Úgy beléd estem, mint ló a gödörbe,

vágytam utánad, te csodalény!

Arra gondoltam, egy dallal köszöntlek

májusi hold ezüst éjjelén:

átmásztam érted a vaskerítésen,

elszakadt közben az új gatyám,

s messzire fénylett hold - fehér seggem,

megugatták a kóbor kutyák.

És kertedben állva dalra fakadtam,

dalban szerelmet vallva neked,

míg anyád serblit nem öntött nyakamba,

táncba vitt csúful a seprűvel.

A láncról eloldott házőrző marta

holdfényben fürdő hátsó felem,

s egy gereblye került végül utamba –

kár volt, hogy ráléptem véletlen…

Most kórházi ágyról levelem írom,

búcsúzván tőled, én kedvesem,

s bánatomat a párnámba sírom,

mert az enyém te már nem lehetsz:

azon az éjjen, a kerted aljában,

gereblyenyéltől megszédülve,

az édesanyádnak mérges kutyája

letépte rólam a herémet.

Most ülve pisálok, akár a lányok,

stoppolják még a seggemet is,

csak bús könnyeim közt gondolok rátok -

felejtsd el rózsám a nevem is!

 

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Eddig 3 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.


1. Halacska   (#15600)

2009. december 07. 03:58

Valahol olvastam, hogy minden szerelmes történet csupa romantika, csupa kecs és báj... Senki sem ír olyan rímeket, mint pl: "nyikorgó ágyak, horkolva várlak"... Most bepótoltam ezt a hiányosságot. :)

Válasz Marcipan hozzászólására (#15516).

 


2. Marcipan   (#15516)

2009. december 05. 19:44

Tragikomédia. :)

 


3. Halacska   (#15512)

2009. december 05. 19:24

Tudod Te is: "Az élet nem habos torta..." :)

Válasz Hosta June hozzászólására (#15509).