A gyűlölet
Dátum: 2008. április 20. 22:12Műfaj: PrózaCimkék: gyűlölet |  |
Ült az ablaknál és maga elé bámult. Nem volt ereje megmozdulni. A gondolat úgy csapott le rá, mint a villám: gyűlölni kellene! Mindig azt hitte, mentálisan egészséges, és íme, egy komoly hiányosság. Nem tudja, mi az a gyűlölet!
Ült az ablaknál és maga elé bámult. Nem volt ereje megmozdulni. A gondolat úgy csapott le rá, mint a villám: gyűlölni kellene! Mindig azt hitte, mentálisan egészséges, és íme, egy komoly hiányosság. Nem tudja, mi az a gyűlölet! Mintha nem lenne teljes a teste. Persze tudta, ez túlzás, de érzelmi világa bizonyosan hiányos.
Visszagondolt, kit lehetett volna gyűlölnie. A volt férjét, aki a gyerekeket soha nem látogatta, vagy az Istent, akinek, szerelme tűzhalálát köszönhette, vagy a politikus társát, aki világnézeti különbözőségeik miatt szinte hajtóvadászatot indított ellene. Soha nem merült fel benne a gyűlöletnek leghalványabb érzése sem.
De most úgy érezte, élete nem teljes e nélkül. Hirtelen felriadt. Az utcán egy fekete, csont sovány kutya vonszolta magát, lógó nyelvvel. Szemében a felfedezés öröme csillant. Aki a kutyájával így bánik, azt igazán lehet gyűlölni. Próbálta kimondani hangosan: gyűlölöm, de a szó hamisan csengett. Ekkor értette meg, az érzés, a gyűlölet, lehet, hogy elkerüli. Hirtelen törni, zúzni támadt kedve. Úgy vágyott a gyűlöletre.
