A hangok

Szerző: Evelyne LangerhDátum: 2008. szeptember 06. 22:49

Műfaj: PrózaCimkék: emberközeli élethelyzetek

Szeretem hallgatni a HANGOKAT! Szívemnek kedves elfoglaltsága, csodaszép játéka ez. Kikapcsol, s megnyugszom tőle. A természet hangjai közül a VÍZ hangja a legkedvesebb. A tengeré... Amikor hallom a tenger vízének hangját, vele együtt hallom a sirályok dalát is! Rögtön látok képeket. Tengerpart

Hallom szobámban a szél fújását. Pár perc múlva mennydörög az ég, s én összerezzenek. Következő pillanatban becsukom az ablakomat és beteszek egy csodaszép zenét, amivel próbálkozom a kinti villámlásokat elnyomni.

Gyermekkoromban sokszor a zene hallgatásába menekültem a problémák elől. Behunytam szemeim és elképzeltem, egy boldog, békés világot, klipszerűen pergő eseményeket. A hangokhoz elképzeltem képeket.

Próbáltad már látni a hangokat? Vajon milyen lehet látni a hangok ízét? És hallani a keserű színét? És érezni a szerelem keserűségét? Érezted már? Én IGEN! Megízleltem ízét a keserű szerelemnek.

A HANGOK... Szeretem hallgatni a HANGOKAT! Szívemnek kedves elfoglaltsága, csodaszép játéka ez. Kikapcsol, s megnyugszom tőle.

A természet hangjai közül a VÍZ hangja a legkedvesebb. A tengeré... Amikor hallom a tenger vízének hangját, vele együtt hallom a sirályok dalát is! Rögtön látok képeket. Tengerpart... homok... naplemente…, és egy pár árnyéka.... Egy boldog páré! Zenében is szeretem hallani a tenger hangját!

A SZÉL hangja kevésbé kellemes. A szél fúj, süvít, és hideget képzelek el hozzá. Látom a hideget. Szerintem kék... már a színe... a hidegé. S a pár között is süvít a szél, ha már nem boldogok...

Az ESŐ hangja... kopogó... az ablak üvegén... Bekéredzkedik hajlékunkba. Szintén a hideg jut róla az eszembe.

A MADÁR hangja gyönyörű, mint a GYÖNYÖRÉ!... Amikor felnézek az égre, hogy ne csak halljam, hanem lássam is a hangokat, akkor egy pillanatra megáll az élet... a föld forgása… a napszakok váltakozása...

A GYÖNYÖR hangja olyan kedves számomra, mint a tengervíz hangja... Csodaszépet képzelek el hozzá, amikor hallom ,,azokat” a hangokat!

Számomra a legkedvesebb azonban a te hangod... Amikor hallom a hangod, látom az arcod, nyugodt tekinteted, és rögtön megnyugszom tőle. A legszebb hang, a legkedvesebb kép, a legnyugodtabb tekintet, a tiéd. És most már az enyém is! Köszönöm neked, kedves.

Fölállok. Odamegyek az ablakomhoz és látom, hogy elállt az eső, melynek kopogó hangját már nem hallom, de a tiédet örökre ott hallom szívem legmélyén dobogni.