Azon cikkek, melyek tartalmazzák a(z) "emberkozeli_elethelyzetek" címkét:
A féreg
Sajnos rengeteg "féreg" él közöttünk, lehet, hogy a szomszédunkban, közvetlen környezetünkben. Nagyon nehezen fogadjuk el a pusztítást amit maguk után hagynak,és örök életre megsebeznek minket. (ez egy készülő regény részlete)
Írta: Martina
Tovább >>>A XXI. századi város peremén - A Takarítónőkről -
,,...Nem a benne dolgozóknak van szüksége alázatra, mert ők becsülik-e munkát, örülnek, hogy ez is van, hanem az embereknek, akik lenéző tekintettekkel pillantanak rájuk mellettük elhaladva. S ők ezért alig mernek az emberek szemébe nézni, félve a megalázó tekintetektől. Ezért van jelen minden mozdu
Írta: Evelyne Langerh
Tovább >>>Próza a meg nem született gyermekért – Egy anyáról – az összes anyának –
Azt mondják velünk született az anyai ösztön. A szülés fájdalmas, örömteli pillanatában egy új kis életet létrehozni, majd magunkhoz ölelni, mennyei boldogság. Úgy gondolják, minden ettől az első pillanattól függ.
Írta: Evelyne Langerh
Tovább >>>Az első kórházi munkaruhám
Kegyetlenül fájdalmas lehet ezt egy szülőnek feldolgoznia. Akár azt, hogy gyermeke soha nem lehet boldog, akár azt, hogy örökké tőle fog függeni, mint egy kisgyermek. Sértő szavaival barátnőjét is elüldözte magától. Nehéz lehetett feldolgoznia a tényt, hogy egy életre nyomorékká vált.
Írta: Evelyne Langerh
Tovább >>>A digitális könyv
Mennyi munka, izgalom, hogy szép legyen s, hogy időben elkészüljön, amit aztán szeretettel adunk át, mint legelső tiszteletpéldányt a számunkra legkedvesebb ismerősünknek. Hiszen ezek a legelső darabok, teljesen mások, mint a többi, amit a nyomdában állítanak elő, benne szívünk-lelkünk.
Írta: Evelyne Langerh
Tovább >>>Sorstársaimhoz
Nekem ez jutott, a másiknak sokkal több és sokkal súlyosabb betegségek.” Ez erőt ad. És a pozitív gondolkodás, hogy soha nem szabad elcsüggedni. Semmim nincs, de van egészségem és van hitem önmagamban. Az egészségnél nincsen nagyobb érték, rajtunk múlik, hogy mennyire vigyázunk rá. Akkor érzékeljük
Írta: Evelyne Langerh
Tovább >>>A készre kötött könyvem
A román kisfiút barna hajjal, nagy barna szemekkel képzeltem el. Míg a magyar gyermeket világos hajjal, zöldes barna szemekkel láttam gondolataimban. Gyermekek. Nem román és magyar kisfiúkat, hanem gyermekeket láttam, akiket a barátság láncszemei kötött össze, kiket még a nyelvi akadályok sem hátráltattak közös játékaikban.
Írta: Evelyne Langerh
Tovább >>>Utazás emlékeim között
Utazom. Gyuláról-Csabára, mely egyben az ÉLETem utazása is. Peregnek az ESEMÉNYEK, kavarognak a GONDOLATOK agytekervényeim fogaskerekei között. Mindjárt megfogalmazódik, s szavakká születnek. Gondolatom a parietális-temporális-occipitalis lebenyeimben kavarognak, ide-oda. Fülemben a ZENE, fejemben a
Írta: Evelyne Langerh
Tovább >>>A cirkusz (Álom)
A közönség egy emberként felhördült, ütötték, vágták egymást. Nem is EMBEREK, hanem ÁLLATOK voltak. A vér bűzlött, a gyűlölet a másik kezére fröccsent, az emberi ösztönön felülkerekedett egy állati ösztön.
Írta: Evelyne Langerh
Tovább >>>Barátságról
Ennyi volt a barátság részéről, ami nála el sem kezdődött, most befejeződött. Egy hülye könnycsepp hullik betűimre pacát hagyva a papiroson. Hiányozni fog… Megismertem egy embert, aki pont olyan érzékeny, sérülékeny, mint én. Szinte mindenben hasonlítunk egymásra. Főleg az életünk…
Írta: Evelyne Langerh
Tovább >>>A távolról érkező segítség
Éreztem számban a sajt ízét, orrommal szippantottam be a húsféleségek illatát. De finom. Jó lenne enni belőle. Eszem, érzem a finom ízét, a füstölt sajtét... Istenem de finom. Aztán elkezdtek folyni könnyeim, kiálltam a sorból, tudtam, hogy nem engedhetem meg mindezt magamnak, majd holnap...
Írta: Evelyne Langerh
Tovább >>>Aki már nincs közöttünk
Hétfőn meghalt a teste és ma kezdi el életét a lelke egy olyan országban, ahol nincs háború, pénz, szegénység csak boldogság és béke. A teste már sohasem sérül. A testével ELTEMETTÜK a betegségét, de a lelke örökké ÉL. És emlékeink közt sem halt meg. Él Ő most is.
Írta: Evelyne Langerh
Tovább >>>Vártam, de Ő nem jött el...
Elszomorított. Bánatot okozott! Talán ez is csak ígéret vagy egy újabb becsapás? Nem lehet tudni, mikor mondanak nekünk igazat. SZOMORÚ vagyok. Nem jó ez a fájdalom. Pedig továbbra is CSAK szeretem, tisztelem.
Írta: Evelyne Langerh
Tovább >>>Érzelmek viharában
Amikor pedig kint beszélgettem vele, a nap fényében, egészen kicsi ponttá szűkült, a szeme kékje közepén. Mintha egy kék tengerben fuldokló, két kézzel kapálódzó ember kérte volna a segítségemet abban a fekete kis pontban. Az a szúró tekintet…
Írta: Evelyne Langerh
Tovább >>>Szeptember VOLT
Te nem jöttél többé. Olyan voltál, mint egy vándormadár, mely hirtelen feltűnt életemben, egy darabig letelepedett szívemben, majd fészket bontott, s tovább repült. Így visszatekintve a múltba csak most értettem meg, hogy ez a madár mindig úton lesz, s mindig vissza fog repülni egy rövid időre
Írta: Evelyne Langerh
Tovább >>>A hangok
Szeretem hallgatni a HANGOKAT! Szívemnek kedves elfoglaltsága, csodaszép játéka ez. Kikapcsol, s megnyugszom tőle. A természet hangjai közül a VÍZ hangja a legkedvesebb. A tengeré... Amikor hallom a tenger vízének hangját, vele együtt hallom a sirályok dalát is! Rögtön látok képeket. Tengerpart
Írta: Evelyne Langerh
Tovább >>>A drága nagymama
– Szeretlek baba, mert a mamától vagy. Tőle van a kezed, lábad, a szépen megrajzolt arcocskád és az ő szíve benned is dobog. – Én is szeretlek, mert te vagy a kis unoka, akire mindig vigyáznom kell.
Írta: Evelyne Langerh
Tovább >>>A Tollam és Én
Mert a szülő is elfogult, amikor azt mondja, hogy az ő gyermeke a legszebb. Mint anya a gyermekéről, úgy alkotnak véleményt írásomról a barátok, elfogultan, szeretve. Véleményem szerint soraim inkább csak emberközeliek. Egyszerűek, olyan, amilyen én vagyok.
Írta: Evelyne Langerh
Tovább >>>Szemeink beszéde
Nem szóltál hozzám semmit, és mégis milyen sokat mondtál tekinteteddel! Beszédesek a szemeid! Csak némán álltam veled szemben, a fürkésző pillantásaid tüzében, és az volt a gondolataimban, hogy meg kellene szólalnom, egy szót kellene mondanom. Szép volt az a néma pillanat.
Írta: Evelyne Langerh
Tovább >>>A kis könyv
Te nem válaszoltál, csak meredtél szomorkásan magad elé. Álltam veled szemben, néztelek, s benned a fél évvel ezelőtti önmagamat véltem felfedezni. Te akkor boldog voltál. Kiegyensúlyozott. Vidám. Én meg munka nélkül, szomorúan.
Írta: Evelyne Langerh
Tovább >>>
